Emlékszel a határokra s a vidékek panaszos nyájaira
A hold alatt ciprusok nehézkes árnyéka
A nyár mulóban volt és megszólalt az éjszakában
Egy vágyódó és zaklatott madár
S a széles sötét folyó örökös zaja
S míg halva gördültek a hulló nap felé
A szemek mélyéről a pillantások mind
Kihaltak a partok s a csend a fűről int
S fehéren jő a hegy a másik part elé
És ekkor zajtalan míg élő sehol sem tűnt fel
A hegy felé hirtelen sötét árnyak haladtak
Az arcok elmosódtak keringtek és meginogtak
Az árnyak lándzsáikat felemelték kezükkel
A hegy függőleges volt
Az árnyak eltűntek és megjelentek újra
Szakálluk volt és sírtak akár az emberek
S a világos hegyen lépésről-lépésre csúsztak
Kit ismersz fel a kopott fényképeken
Emlékszel a napra mikor egy méh a tűzbe hullott
Nyárutó volt emlékszel-e reá
Két matróz aki sohasem hagyta el egymást
Az idősebb vasláncot hordott a nyakában
Szőke haját befonva viselte az ifjabb
Nyissátok ki ezt az ajtót melyen sírva zörgetek
Az élet változó akárcsak Eurípe
FA
Mialatt te a többiekkel énekelsz a fonográfok ügetnek
Hol vannak a vakok hová botorkáltak
Az egyetlen levél amelyet leszakítottam különféle déli
bábbá változott át