ÁRNYÉK 
íme ismét itt vagytok mellettem 
Háborúban elesett társaim emlékei 
Idők olajbogyója 
Emlékek amelyekből csak egy van 
Mint száz szőrme csak egy bundára elég 
Amint ezernyi vérzőseb csak egy újságcikk 
Tapinthatatlan és komor látszat amelyet magadra vettél 
Árnyam változó alakja 
Egy rézbőrű áll az ágyú talpán örökké 
Te hozzám kúszó árnyék 
De engem nem hallasz többé 
Nem ismered az isteni költeményeket amelyeket éneklek 
Mialatt én megértelek és látlak még 
Sorsok 
Sokszorozó árnyék a nap vigyázzon reád 
Te aki annyira szeretsz hogy sosem hagysz el 
Te aki a napban táncolsz anélkül hogy port verné fe 
A nap tiszta árnya 
Szíkraelmém írása 
Sajnálkozásaim ércszekrénye 
Fejére hamut hintő isten 
Hozzádrohanok és úgy rémlik hogy te is hozzám 
rohansz 
Erő lövell ki belőlünk amely sziszegő tűzként olvaszt 
össze 
De valami ellentmondás úgy akarja hogy ne vehessük 
észre egymást 
Szemben a krétafal szétmálík 
Mély hasadások vannak 
Sima nyomok szerszámoktól eredő hosszú nyomok és