28
Max Jacob egyik legerősebb tehetségű és legmélyebb élet-
felfogásu költője az uj francia lírának. A sokszor mestersége
sen széttört szimfóniáju versei a szavak oly meglepő kapcsola
tait s amellett oly lágyságot és finomságot tárnak fel, amelyet
senki sem ér el az újtörekvésü francia költők közül. Az
egymással ellentétes képek harmóniája, a színek túlzottsága, karak-
terizálja a Jacob-verset. Ezzel teremtette meg a prózai versnek
egy új formáját, melyben néhány rövid kifejezéssel tökéletesen
lezárt világszemléletet tükröztet vissza.
Max Jacob, Apollinairenek és Picassonak a kortársa, 1876-ban
született. Előbb festészettel foglalkozott, majd a legkülönbözőbb
mesterségeket választotta. Első nagy sikert elért könyve az
1917-ben megjelent Le Cornet á dés volt. Max Jacob ma az év
legnagyobb részét a Loirementi Saint-Benoit kolostorban tölti.
Művei: Les Oeuvres mystiques de írére Matorel mórt au couvent
de Barcelone (Galerié Simon, 1911), La Cőte, breton néddalgyűjte-
mény (1913), La Cornet á dés (Szerző, 1917, Stock 1922 és 1923),
Les Alliés sont en Arménie (1916), La Défense de Tartuffe (Société
Littéraire de Francé, 1919), Dos d’ Arlequin (Simon Kra, 1919),
Le Laboratoire Central (Au Sans Pareil, 1920), Visions infernales
(Nrf. 1924), Les Pénitens en maillot rose (Simon Kra 1925).