31 
hánytorgatott! Ó hányszor mondtam, bajlódva a vészes 
valóság gondjaival! Ó! „Kezdjük újra!“ És akaratom 
olyan rettenetes volt, mint a palota ezen az éjjelen. 
Az éjszakák csak napéj egy egyenlőségi apályok voltak. 
A megostromlandó város egy szobában van. Az 
ellenségnek nincs sok zsákmánya s az ellenség nem is 
viszi el, mert nincs szüksége pénzre s miután ez mese, 
csak egy mese. A város sáncai festett fából vannak: 
ezeket levágjuk és felragasztjuk könyvünkre, mely két 
fejezetből vagy két részből áll. íme egy vörös király 
arany koronával, amint egy fűrészre lép: ez a II. feje 
zet s ami az I. fejezet illeti. . . nem emlékszem reá 
többé. 
Az árkoknál váltunk el én és bátyáim. ,,Ime, fogd 
a kést! 11 
Fenyőfák alatt voltunk, minden fű és virág volt. 
,,Ah! Vigyázz a vizre!“ 
Néha közelebb jöttünk egymáshoz, kezünkben nö 
vénnyel. ,,A rózsaszinű beléndek! 11 
De mikor a terméshez egy cserepet kerestünk 
otthon, minden megváltozott. 
A tengerésztíszt háttal az ajtó felé aludt ágyában. 
Az unokahug főzött; a széken kendők. A tetők 
alatt énekeltek nővéreim és én kis gyermekként, virá 
gaimmal kezemben, állva maradtam a lépcsőfokon a 
lépcsőn, mely a semmibe tűnik.