Ha nevettem, nem a ragyogó és vidám világ haladt 
előttem. A lehajtott vagy az emelt főktől félek és neve 
tésem torz mosollyá változott volna. A futó lábak resz 
ketnek, nehezülnek és eltévesztik a lépést. Nem az 
előttem elhaladó világon kacagtam — hanem mert 
egyedül voltam később a mezőkön, a nyugodt és hatal 
mas erdő előtt és fölöttem, az elaludt levegőben, han 
gok felelgettek egymásnak. 
A fény magasabbra emelkedik, amint a hideg le 
száll az éjszakára, 
Az éjszakában hideg árnyékok mozognak és közöt 
tük száll a lámpa fénye. Es a fényesség elnyúlik és 
megnő mint egy fa. 
A fa tűzből van az éjszakában 
jeges utakon 
hold és fémmellvédek között 
kristálysugarak ezernyi nyilhegye vagy csillagok 
víszfénye alatt 
a fény felé mely egyenesen száll az éjszakában 
monoton hangja a homályos tömegeknek vagy az 
utakról hangzik a léptek zaja. 
De ahova a fény fog röpülni ott biztosan és 
lángolva emelkedik majd az éjszakában. 
Harang kong 
Hunyt madárszemek 
A házban hol minden szendereg 
Kilenc óra