44
Dermedt kolostorok
Szobák félnek a folyosókon
A tejeskávé meleg illata
Krisztus gombolja cipőit
A felébresztett első villamosok
Bálok késő asszonyait
S a széttárt bluzu leányokat várják
Nehéz csillagok fürdenek a Szajnában
De a fecskék már
Az ég kályhájában cikáznak
Egy kávéház szemét hunyorítja
A pályaudvarok előtt nagy fehér hollók keringnek
„Matín“ „Humanité“
Nehéz fejeket himbál a földalatti
Fűinek akár egy menhelyen
S e pillanatban
Egy megfésülí fej
(fénykép az első oldalon)
Legördül a fogház mögött
Szegény ember!
De a mi süteményeink vajasak.
A nyár robban
Akácía gránátok
Ki küldte őket?
Számtalan szív amelyek elnyelnek
Milliárdnyi barát
Minden levél egy fogoly remény
Minden madár egy alig elfelejtett bánat
0 énekeljetek
A szél lassan hímbálja a világot.