ez karikát hord az orrában. A pillangói képeskönyvvel
csalják tőrbe. A por sokat tönkretesz belőlük. Esős
napokon bezárkózunk és kockával játszunk. Ha szép
idő van, sétálunk és a napos szinek megszépítik a
fakocka játékot, Hegyes vidéket mutat ezen az oldalán,
míg a többi öt oldalán tenger, ház, tó, erdő és város
váltakozik.
Nagy szerencse egyszerre látni mind. A többi külön
ben rejtve marad számunkra.
Amiről azt hisszük hogy tele van, az üres, vala
mint ami úgy rémlik, hogy üres, az tele van, Színültig
tele van a szoba, amelyet feltúrok mindennap. Tele
van az út és az ucca is.
Évszakai vannak a fának, a kőnek, a kristálynak.
Épp igy megvannak a maguk szép idői, s a maguk
felhői is. A maguk hegyei, folyói és városai. Halai
abban úszkálnak, madarai ottan repdesnek, nyájai ottan
híznak, népei ottan énekelnek vasárnap és szedik cso
korba a virágokat.
A tenger túl mély és színültíg tele van számunkra
s mégis leszáll belé az ember. A föld túlságosan tele
van. Az emberek vájják a földet, de ha kíugrunk az
ablakon, még sem sülyedünk a földbe. A menny túlon
túl tele van ha egy bizonyos magasságig emelkedünk.
Az angyalok nem tudnak átjutni a mi légkörünkön,
A levegő fölött lépkednek és ha elesnek, megütik ma
gukat,
Ha földben nyugszunk már mindketten,
Egyikünk lenníebb, mint a másik
Valami foszlott anyag keverten
Testünkből majd kiválik.