KÖLTEMÉNYEK
A szív a fán van, csak le kell szakítanod,
Mosoly és kacagás, érzékeken túli kacagás és
[gyöngédség.
Legyőzött, győztes és ragyogó, tiszta mint egy
[angyal,
A fákkal magasan az ég felé.
Távol, egy szép asszony nyög, aki küzdeni szeretett
[volna
De nem tud, most a domb tövében fekszik,
És legyen bár az ég nyomorult vagy áttetsző
Nem lehet ránézni anélkül hogy ne szeretné az ember.
Az ujjak visszahajtják csapataikat akár a napok.
Elszáradtak a virágok, elvesztek a magok,
Az izzó nyár a nagy fehér fagyokat várja.
A szegény halott szeménél. Festeni porcellánokat.
Egészen meztelen fehér karok zenéje.
Szelek és madarak egyesülnek — megváltozik az ég.
Óh hogy elragad a világ és így lesznek emlékeim.
Harminc sötéttestü lány, a képzelettől Istenített har
minc lány közeledik a férfihoz, aki az őrültség kis völ
gyében pihen.
E férfi buzgósággal játszik, Saját maga ellen
játszik és nyer. A harminc lány éppen eleget látott
ebből. A játék becézései nem azonosak a szerelemé
vel és a látvány nem is olyan kedves, cirógat és lázitó.
Harminc sötéttestü lányról és egy boldog játékos
ról beszélek most. Van azonban egy gyapjú és toll-