JEAN ARTHUR 
RIMBAUD 
Rimbaud különös tehetségéhez, a hallucináló látáshoz 
társul az a szimpatikus beleérzés, amellyel a legapróbb dolgokat 
is mély élménnyé tudja súlyosítani. A benyomások nála az érzék 
szerveken át transportálódnak a szívbe, hogy onnan a vérrel 
roppant gyorsasággal terjedjenek szét az agyba. A rajta kívül lévő 
dolgokat nemcsak látja három dimenziós térben, hanem meg- 
tapinja, megszagolja, érzi és a maguk komplexumában átcsap 
rajtuk, mint egy forró lihegés. Ebben a forró izzásban a szavak 
elvesztik régi értelmüket: a mondatok csikordulnak és serceg- 
nek vad vitustáncban. És Rimbaud keze rendezi ezeket a 
mondatokat apokaliptikus megvillanásaikban: új értelmet ád a 
szóknak, új gramatíkai szabályok szerint építi fel mondatait, 
amelyekben nem a megfoghatóság, az értelem lesz, pár excellence 
a fontos, hanem a mondatokból kicsendülő zene. 
Későbbi költeményeiben, a formátlan formában írott Illu- 
minations-bán és az énjének fájdalmas stigmáival borzongó Saison 
en Enfer biogratikus vonatkozású soraiban, mindinkább szaba 
dabb lüktetést visz bele mondataiba, amelyek egyre lázasabban 
rohanó írracionális képekben ömlenek. 
Rimbaud hatása az egész új francia lírán észlelhető: Paul 
Claudel világszemléletétől egészen Píerre Reverdy poémes 
en prose-okban írott szürreálista verséig. 
Jean Nikolas Arthur Rimbaud Charleville-ben született 1854. 
október 20; meghalt 1891. november 10. egy marseílles-i kór 
házban. Hamvai szülővárosában nyugszanak.