Volltext: Ma : aktivista folyóirat (6 (1921), 9)

126 
VASUTAK 
Szemük mögött vizet locsolnak. 
Éjfélután lekuslyadt egy 400 éves kocsma. 
Az emberek összeszaladtak kormos arcukkal: 
Mindent;i a tegnapot kérdezgetette. 
Égés. Égés. 
Rádobálták a keresztet. 
— : szomorúén várták a félrevert harangokat. 
1921 nyár: — — 
VERS: 7 
Rétek 
sárga testükkel 
: rángatás a városra. 
Az égből kémények csorognak. 
A Nap benneül a hegyek hályogos szemében. 
Tehén. 
Vonat. 
Emberek. 
VERS: 8 
Bársony-tenyér 
London 
inarcangolódás 
— narancs-szagú pornádé!! 
Feketeség zuhatag 
város 
a gyárak beették 
Chopinhintán bóbiskolás 
Emeletek. 
Anyagok vas nélkül! 
Egy. Kettő. 
Gyémánt konstrukció. 
Moholy-Nagy 
Küdlák Lajos. 
Olajfestmény 
NYUGALOM 
Az ucca végén megállt, ahol a palánkok feküdtek 
hosszan. 
Sötét kis uccákon lámpások hernyóztak. 
És kihaltak voltak az utak a csillagoknál. 
Egy kutya felüvöltött távol, és ráugatott egy 
másik az éjszakában. 
Egy palánknál leült tapogatózva, valami mély 
séges megérlelt érzéssel lelkében, szagolva valami vért, 
amit kivánt. 
Nagy vörös kerekeket hajtottak a sötét égbol 
tozaton ! 
És a fák lilás kontúrokkal meredtek fel a hegyeken! 
Két keze! ami előre kúszott, hajtva és vezetve 
nyomorult agyától, a harangokkal! úgy érezte, hogy 
kutat egy kés után, és minden érzékével vér után 
szagol! 
Nem birta tovább a kinemteljesülést! 
Megvakarta magát, és felvigyorgott a hold felé! 
Távol daloltak, és egy magános férfi végiggyalogolt 
nagy kopogósán a kövezett uccákon. 
És a tornyokban az óra figyelte meg-megcsukolva 
az éjszakát! 
Hangosan felnyögött. 
És gyerekesen két szeme elé kapta két remegő 
kezét. 
Most megtalálta, amire szomjazott: a vért! 
A vért!!! 
Felvicsoritotta fogát, hatalmas öklével a palánk 
nál, nyögve és harapva, felcsukolva a hanggal az 
éjszakában, mégis ködökön keresztül, egészen fel- 
kinzottan, 
nyugalom! 
hát ez a nyugalom! 
Éjszakák, amik felharangozták a felkinzott város 
ban és a bevérezett vizeknél a döngő kapukat, ahogy 
kénytelen volt hallgatni tovább, és ide került pihenni! 
No lám! 
hát nyugalom létezik? 
Fejében a harangok felkiabálták az éjszakát! 
Távol vadul ugattak a kutyák, az alvó házak 
között. 
És a tornyok végigbuktak hatalmas árnyékukkal 
a mezőkön és tetőkön át a hegyek felé! 
Visszanyögött: 
asszony! 
mert rá emlékezett 
ezekkel a borzalmakkal rá is, a mélységes városból
	        
Waiting...

Nutzerhinweis

Sehr geehrte Benutzerin, sehr geehrter Benutzer,

aufgrund der aktuellen Entwicklungen in der Webtechnologie, die im Goobi viewer verwendet wird, unterstützt die Software den von Ihnen verwendeten Browser nicht mehr.

Bitte benutzen Sie einen der folgenden Browser, um diese Seite korrekt darstellen zu können.

Vielen Dank für Ihr Verständnis.