119
MOHOLY-NAGY
Moholy-Nagy László művészete szélső kilengé
seiben a kubizmussal és dada izmussal érintkezik és az
antipódusok szerves egységesitésével hirdeti a gépeken
úrrá lett mai ember világát.
Tisztán alakilag: Centrikus vagy acentrikus forma-
rendszereket épit vagy ezeknek az ellentéteknek az
egybehidalásáfc törekszik.
Amazoknál, néhány sikszerüséggé disztanszirozott
tömegnek a monumentalitásában súlyos akarat és tör
vény dokumentálódik.
Vasúti tájképmotivu-
mokból pl., egy balra
dűlő gyárkémény rop
pant diagonálisával rne-
redések, támaszkodások
és függőlegesbe feszülé
sek tömör architektú
rája összegeződik. Épü
let vagy hídszerkezet -
beli részletek minden
célszerűségi vonatkozás
és gyakorlati relativitás
alól felszabadultan ön
célú és önértelmü renddé
jelentősödnek. Ruga
nyosán, majdnem orga
nikus elevenséggel len
dül és szökik a forma
egy másik képen, a víz
szintes fehér sávra ala
pozottan fel, a karcsú
függőlegesbe. Csupa
összefogottság, öntudat
és büszkeség, a modern
konstruktív stílusnak
egészen uj és egyéni
megnyilvánulása ez,
a nyugati kublzmus
differenciáltabb, de sok
szor veszedelmesen vé-
konypénzü szin meg
fcrmahasogatása, tér
komplikál ása nélkül.
A színek erős ellentétek
ben, brutális egymásra ütközéssel teljesednek formába;
a forma tagozatai a lehető legeg37szerübbek és a tabula
rasa-nak hagyott tér egyetlen széles, absztrakt falat
állít oda a forma mögé, melyre lapidáris szűkszavúság
gal íródik fel a művész hitvallás? a civilizációs emberi
tett jövőt egyengető hatalmáról.
De Moholy-Nagy nemcsak monumentális ura és
építőmestere a mai életnek és formának, hanem extatikus
bámulója is, az ősgyermek-barbár naivul elcsodálkozó,
rajongó örömeivel. A dadaizmus mások kezében
társadalmi és erkölcsi kritikák gyilkos eszközéül
szolgál.
Moholy-Nagy művészetében a nagyváros és a
modern technika millió mozgás és formalehetőségén
és valóságán érzett ujjongás, egy uj világ hirtelen föl
fedezése, napra, mindé,nségre tárult víziók táncoló,
nevető ifjúsága.
A tér minden pontján örömök, formák, színek
szemafor] elzései.
A soknak, sokfélének, sokfelé gravitálásnak frissen
érzett meglepetései, kiáltásai pattannak elő. Teljes
geometriai elvonások és elsődleges valóságból föl
kapott darabok, számok, betűk vág}' realisztikusan
ábrázolt tárgyak, tárgyi töredékek halmozódnak, soka
sodnak Mohoiy-Nagy acentrikus képein és rajzain.
Kozmikus anarkia ez, de nem futurista romantikában
gerjedő, hanem minden
divergenciájuk ellenére
végeredményben mégis
csak föltétlenül egy
másra utalt egyedelc
tökéletes, világos rend
szere.
Az anarkia érez
hetően egy törvény üség
felé rendeződik. Szét
robbant konglomerá
tumok helyén újból
részek állanak össze
tagozatokba, bár nem
a magukban záródóépit-
kezések centralizmusá
val. Még mindig nyitott,
de már határozottabb,
összefüggőbb középpon
tokból mozgatott szer
kezetek támadnak. Itt
a modern gépek mecha
nikája és mozgásrend
szere váltódik művé
szetté, centrikus és acen
trikus képtényezők, a
kubizmussal és dadaiz
mussal érintkező alkotó
elvek termékeny egybe
forradásában.
A modern művészet
stílust alkotó és stílust
tagadó irányzatainak
ez a belső ellentétek nél
kül való egybefoglalása
nyújt Moholy-Nagynak formailag arra módot, hogy
képeit teljesen látomásokká emelje. Művészete mégis
közvetlen kapcsolatban marad határozott tárgyi
területeivel. De a valósághoz való vonatkoztatása nem
éri be azzal, hogy a korunk esztelen káoszában már
adott, de még többé-kevésbbé rejtett értelemre mu
tasson rá.
Aminthogy Moholy-Nagy művészetének anarchikus
kinyilatkoztatásai sem a polgári szabadverseny mindenki
mást eltipró ösztöneinek az igenlését vagy akár taga
dását jelentik. Moholy-Nagy a jelen minden proble-
matikusságán túl végtelen jövő perspektívákba világitó
törvényt és szabadságot hirdet.
Moholy-Nagy Olajfetsmény
Mátyás Péter