' 23
V
SZÉLCSEND
A bucsnspk
mint a póznák
és mennek
Mária zászlók alatt
mint a póznák
mozdulatlanul
és némán mennek
mint a tenger
csak ők vannak ,
és a zászlók
az iszomyu levegőben
a megvakult Nap alatt
a zászlók
. . és: a Máriazászlók alatt
a póznák
mennek Sz. Á.
MEGMOZDULÁS
Eg figuráiból vonagló hajnalok Szórják a rétek sikolyát
Margaréta!! megzilált erdők vérző térdekkel ácso-
rognak a partokon
Ki kavarja rémületessé az opálos szilieket?
Re fi ek toros matériákon vak verklisek sárga csikók-'
bán osonnak
Margaréta! Tüzimádók éjeket könyörögnek a hullaszagon
vizeknél
Vándorló szikrák után némák üvöltenek a fekete
hidakról
Margaréta! Ezer érzéked kertjében hiába figurázol
mystikus üstökösöket
Gyémánt fundamentumomra omlanak úgyis viola
tornyaid
Az összefutott terek rég lezuholták a sárgára meszelt
atmoszférát
Margaréta! Fekete üregeket hiába tátonganak a : ze
niedbe zápult tavaszok
Rejtelmes zöldből szörnyeteges vizesések lobognak ame
tiszt lampionok alatt
Bányászok vörös holdakat énekelnek
Fölravatalozott országutakon
S a tűzfalakról rubintrózsákat‘rimánkodnak az út
törők
Margaréta ! Kiszúrt szivvel ődöngök a megcsillagosodott
időben
Es a trubaduros mezőkön haránt térdepelnek a szén
égetők
Kikötők káosza mögül halottmosók cilinderesednek a
horizonton
A gerincemig!!!
Mert tűzvészeket 4 kongatnak a hal ál rojtos éjszakák
Mert lesiklóttál az elhatározó pillanatokról
Margaréta!
Rémület zászlósán vigyorog az ormokon
Gyökerek könyörtelen sikitanak.
KREATÚRA 2
Mélyutak didergőn vonitanak a megcsonkitott Időben
Szarvasok erdőket bőgnek
Eszelősen belefurulyáznak a fölvonagló hegyek
Börtönöket tébolyoznak az éjszakák
S az elvérzett tereken
Elsorvadt anyákat lobogóznak a hajnalok
Gyermekek holdakat gurulyáznak a zokogó cserme
lyekben
Fagyba — kövült — kín gyémántsugarasan téboly
dákat vigyorog
Vándorok liliomokat csillagoznak
Egymás sziveit rimánkodják össze az állatok
Velőt harapó tűzből rózsaligetek buzognak
S Embert jajgat a Föld fák bordázatával a szélben
Megzugatptt szigeteket rémülnek az órák
Csillagok gyászt csurognak
Ezüst partokon kigyulladt átokvörösségben
Ametisztkoronákat kristályoznak az anyák
Alkonyok vérző tavakkal könyörögnek
S bitók keresztesednek a hamuvá rogyott utakon
Muzsikás tébolyban kitüzesednek a börtönök
Várakozás bolygókat síivit
Tér zöld reflexekkel keringőt pálmáz
Anyag martyromságot trombitál
Sötéten zengő echóval az elforgó Univerzumban
S gyöngyvirágerdőket orgonái az Idő
Szikrázó ragyogásban egyedül ég alá görbült Ember
meztelenül
Hold palástot opáloz
Csillagok diadémot könnyeznek
Szánalmat vérző Teremtés
Szánalmat vérző Teremtés belerimánkodik a hangtalanba
Testvérek!!! Testvérek!!!
S elhanyatlott erők rubintba szökkennek az Egész dele
jében H. S.
FALU A PIELACH MELLETT
ÉS A TÜDŐVÉSZ
MARC CHAGALLNAK AJÁNLOM
Az apám pálinkás üvegeit látom, melyeknek fuvolázó
nyakán ülsz: Chagall!
Akkor még nem ismertelek és nem tudtam, hogy meg
kell mosnom az ágyékom a Pielach vizében
és ki kell hintáznom a tüdővészt hegy szakadékok perverz
hajlamai fölött!
Nézd: a fenyők zöld rohamsisakokban állnak de nekem
szájukon nagy széles mosoly a halál
Nézd: a templom kis esett farral nyelvét öltögeti a
többi házakra
de varas homlokáról le tudom vakarni az örök
kévalóságot a paralitikus borvirágos órával
együtt.
O egészség!
A vasárnap este szőrös erotikus karjával ép az imént
húzta ki a cselédlányokat a ponyvaregények
mély kutjából
és most csuromvizesek a romantikától!
Ó élet!
A kishegyi vonat lámpákkal és férfias hajlamú reflek
torokkal ép az imént végezte el esti szükségletét
az állomáson
és most bádogtrombiták harsamnak.
És én itt magyar legényekkel a gatyámszárában
és Mezőkövesd szines nyüzsgő menyecskéivel mosoly
gásom kerek ábráiban
minmagunkra gondolok:
groteszk nagy törpe életünkkel
mint buktunk komikusán patakzokogás alá!
Enders Ervin
