3ó 
LES MESSIEURS 
ÖN WW 67 
ujjaim megsültek a bogárkában 
180-5 
a gyorsvonat 
Kéjgyilkos az ólom-csövekben, Uram frankban 
fizetek (la puella) 
tojássárgája + villanykörte 
szivem villanykörte szőr 
megcsókoltam la puella 
(la puella la puella) 
lábammal a sárga csillagot 
W 
kék az izé 
W 
W 
W 
67 
Bombay 
Mész. 
TEKÉP 
Zöld lépcsők vezetnek fel méhedbe. 
Te 
Leborulás — — — 
! ! tér. ! ! tér. 
Te ferde síkokon támolyog 
Száguldások: 
Kavarodás 
a teremtés kavarodása 
az összeomlás kavarodása: 
Leborulás 
Leborulás. 
— — — : Narancs-szemti gyermekem sir 
reszketésedben. 
. : 'i 
ÉSKÉP 
Utak rázódnak 
Felszurás 
Kék kering szőkeséget 
Hold terez ványadtságot 
Nyál 
Támolygás 
Támolygás Támolygás 
Csecsbimbó!! 
Gerincek bicsaklanak 
Bicsaklás Spirálforgás 
És szétőrülnek 
És 
És És És 
Kudlák Lajos 
MESE A MOSZAT- 
ZÖLD EMBERRŐL 
BARTA SÁNDOR „MESE A TROMB1TAKEZÜ DIÁKRÓL" 
CÍMŰ MEGJELENENDŐ KÖNYVÉBŐL 
Szakála volt a moszatzöld embernek s nagy, vizes 
szemek ültek a homloka alatt, mint a tejüveges gyertyák. 
De még sem hívták őt moszatzöld embernek, mert égő, 
vörös haja is volt neki és utcákban, aranyfeszüleíes 
templomokban meg a szép, kiborotvált bürokban, mint 
egy szent lampiont hordozta magát. 
Csak láttátok volna őt este a legmagasabb csillag 
alatt, amint egyszerű fütyülőjével maga alá sülyesztette 
a remegő tornyokat s a lehorgadt elevátorokat. Sikátorok 
torkában, határok hintájában láttátok volna, amint póz 
nára szúrt véres macskafejjel beijesztgetett a haldoklók 
kórtermeibe. Vagy láttátok volna őt, amint egyszer 
sürgönydrótokon úszott félkezén az éjszakában. 
De ti őt nem láthatjátok, mert nincsen nektek rönt 
gen szemetek, mint neki, aki immár izes fényből vagyon 
csak és jószagu hangokból. És nem láthatjátok őt szi 
várványok kapuiban vándorolni és nem láthatjátok őt a 
lokomotivok szemeiben. 
De azért gyertek, mert most már kénköves máglyákon 
énekel az este s a szomorúság tábláival ő most sülyed 
le éppen, a legcsendesebb tó közepén. 
A tónak nem volt feneke. És aranycellákban úsztak 
benne az őrültek. És az olajpuha vízben megfoghatták 
egymás kezét. És ahova léptek kihajtottak az üvegpálmák. 
Ó ki tudja, hogy őrültek voltak-e? 
Csak az egyik cellában tüzes kupon ült egy asszony 
és hangosan beszélgetett a rubintszemü halakkan 
És igy beszélgetett: 
Kicsi ember keres engem lámpással, ágy alatt keres 
engem, matrac belében kályha parázsában, keres engem 
fazekak fenekén. Nagy húsos ember keres engem pum 
pával ágya enyvében, mit szombaton szépen odakészit- 
getett, hogy megint pukkanásig pumpálja a hasamat. 
De jaj! ki korom voltam kályha csövében, íz voltam 
tányérok alján, penész voltam mosódák falain, egy őszi 
napon a legkisebbik teknőben kieveztem a reggelbe. 
Házak megnyílt tetői alól felém bégettek a gödölyés 
árvák, a kisurolt csapszékekből férfiak legszebb lelkűket 
imádkozták felém. 
De én akkor már ég és föld közében úsztam. 
Ó mert kék hajamat drótnak húzták országutak 
mentében, ezüst fogaimat nagy uraknak eladogatták, 
meleg szép mellemet szombatokon elszombatoztam. 
Tudom én kutyák ugatták: kopasz asszony úszik a 
teknyőben, tudom én rendőrök noteszukat pingálták, 
tudom én tornyokból prókátorok törvényt versenyez 
tek rám. 
De ekkor én már magasságok és mélységek fölött 
egyformán eveztem, a karjaimban tejjé vált a csönd és 
minden szomorúság megtalálta mását. 
Ezt mondta a kopasz asszony és szemeiben halott 
patakok muzsikáltak. 
A másik cellában pedig állt egy galambfejü ember, 
szép gyereksimogató kezekkel és szentelt kanócokkal a 
szemeiben. 
De jaj a zsebeiből meleg gyerektérdek csurogtak 
és lánykák szőke térdei voltak azok és búzavirág szemük 
benne úszott a galambfejü ember gyomrában. Ez pedig 
igy beszélt a selyemhusu csigákhoz: