r
12
L
7\ Pikabia: Francia dada
AMAAVUKUTU (ZULU NÉPMESE)
Egészen kezdetben történt, mikor először jelent meg
az élet forrása, hogy néhány hegyigalamb lerepült egy
házhoz. Egy asszony ült a ház előtt. A galambok bemen
tek és hamut szórtak a földre. Az asszony kiabált. Ez
férjes asszony volt és nem voltak gyermekei. Az asszony
azt kiáltja: — Idejöttek, hogy kigunyoljanak engem.
Látták hogy nincsenek gyermekeim. Ezért szórtak hamut.
Akkor hat galamb eléjement. Egyik mondta: — Vu-
kutu. A másik kérdi: — Miért mondod, hogy vukutu?
Az első megint mondja: — Vukutu. Megint megkérdi a
másik: — Miért mondod, vukutu?
Mindez az asszony jelenlétében történt. Akkor azt
feleli az első: — Vegyél egy tüskét és karcold meg maga
dat! — A másik azt mondja rá: — Vukutu. Az első foly
tatja: — Vegyél egy tüskét, karcold fel magadat. Vegyél
egy kis megalvadt vért, tedd egy edénybe. Zárd el az
edényt alulról és állitsd félre nyolc hónapig. Alulról
legyen zárt és a nyolcadik hónapban — mondja a galamb
nyisd ki az edényt.
Az asszony kinyitja az edényt és benne talál egy
gyermeket. Az edényben az alvadt vércsomó mellett egy
gyermek feküdt.
A galamb azt mondja az asszonynak: — Vedd a
gyereket, kösd zsákba és adjál neki enni. Egy másik
galamb jött és mondta: — Csavard be takarókba és fek
tesd le házad mögött úgy, hogy a többi asszonyok meg
ne lássák; tápláld őt olyan bőségesen, hogy rögtön meg
növekedjék.
Akkor a gyermek rögtön megnövekedett.
A férj hazajött estére. Az asszony igen nagy tüzet
gyújtott. De a férj semmit.sem tudott a gyermekről, mert
a gyermek csak az alvadt vércsomó gyermeke volt. Az
asszony előhozza a gyermeket a ház mögül, elmegy vele
a férj előtt, leül és maga elé teszi a gyereket. Vesz gyer
mekeledelt, a gyermek elé teszi és mondja: — Egyél egy
kicsit, itt az ételed, gyermekem.
A férj elcsudálkozva kérdezi: — Iionnét való ez a
gyerek?
Az asszony feleli: — Ez itt az én gyerekem, alvadt-
vérem gyermeke, galambok gyermeke, akik engem bölcse-
ségre tanitottak. Azt mondták, hogy karcoljam fel és vág
jam meg magamat, és vegyek az alvadt vérből egy kis
csomót, zárjam egy edénybe és ebből gyermek lesz.
Ekkor a férje örül, hálálkodik és mondja: — Én ma
vidám és boldog vagyok. Most már van gyereked. Ez igv
nagyon jól van. Ford: Dénes Zsófia
