18 
Bérnáth Aurél: Kép 
EGYÜGYŰ ZAHARIÁS 
A MEGVÁLTÓ 
A grundokon állatok füstölgő hulladéka s a meg 
sebzett szardiniásdobozok között élt Együgyű Zahariás 
a Megváltó. 
A lyukas lavórokban már szinültig telt az este és a 
trágyadombok köré, mint szent máglyákhoz vándoroltak 
a gyertyaszemü kandúrok. 
Együgyü Zahariás egy holdsárga esernyő alatt lakott, 
ott ahol a mindenféle kondenzesdobozok és a felapritott 
magzatok patakjai egymásbazokognak s a sok füszertelen 
bádog széles hullámokban hömpölyög a grund tégladokk 
jai között. 
Ó Zahariás füszerkereskedésének partján csak egyet 
len fa ácsorgott öngyilkosok cingár kötélmaradékaival s 
kezek csokraival a lombjai között. S amikor az estében 
felhúzta a redőnyöket, a kerítések hézagai megvilágosod 
tak s a külvárosok csapszékeiből meg a raktárnegyedek 
szobácskáiból meg a nagy körutak kis bordélyfalvaiból 
meg a templomárkádok kolduspadjaiból meg a tenger 
magas gyárkémények alól jöttek zsákbavarrt gyerme 
keikkel, lufballon könnyű gyomrukkal és mákszemnyi 
szivükkel a szegények. 
Amint óvatosan átléptek a hasadékokon, látni lehe 
tett némelyik egyszerű villanykörtét hord csak a szive 
helyén, s az bizony olyan keservesen világitott, mint a 
kiégett lámpácskák az éjfélutános lépcsőházakban vagy 
az elhagyott klozeteken. 
S aztán jöttek egyenkint és jöttek párosával és szót 
lanul letelepedtek a partokon. Fönt egy kis homok 
buckón a holdfényü esernyő alatt ült Együgyü Zahriás 
a Megváltó. 
A közeli bérpalotából tizenkettőkor szokta kihají 
tani a vöröshaju bankár az utolsó pléhdobozokat és 
akkor beforradtak a kerítések hasadékai és tolvajok és 
rendőrkémek és gyilkosok meg alkoholisták már mind 
ott ültek mozdulatlan. 
Együgyü Zahariás akkor igy szólott hozzájuk: 
— Mióta magatok közé fogadtatok csak szegényedni 
látlak benneteket. Asszonyaitok számlálatlan bevarrt 
zsákot hordanak partjaimhoz, látom melletekben már 
mákszemnyire zsugorodtak a lámpások s a gyomrotok 
ban látom az agyagból gyúrt kenyereket. S látom, hogy 
még azok is meg vannak számozva és felváltva cipelitek 
őket. Néha már megálltok a templomok előtt és hinni 
próbáltok a tulvilági örömökben és hinni próbáljátok, 
hogy talán mégis szénának születtünk az aranycsinálók 
iillepe alá. 
Én csak egy egyszerű csavargó vagyok, de mon 
dom nektek miellőtt szomorúságaim és örömeim vizzé 
válnának bennetek, hogy ti olyankor összecserélitek a 
világosságot és a kenyeret termő napot a kivattázott 
ülleppel. Szavak izét megelégeltem, ideje, hogy széttör 
jem közöttünk a prédikációk hazug hidait és erotikus 
ligeteit. Cselekedni akarok értetek! 
így szólt Zahariás s felemelkedett, vékony lábszárain 
macskabőrökkel és tenyérnyi mellén zsákhordók rongyai 
val. Feje sárga volt mint a csurgatott méz, karjai üveget 
folytak a levegő hálójában, szája egyetlen zöld sikátor 
volt. 
S amint megindult a törmelék rakások hajszálnyi 
gerincén körülötte a kétoldalt morajló tömeggel úgy 
tetszett, mint egy holdkoros kötéltáncos. 
A tömeg eléje mögéje morajlott s felmutatta a leg 
soványabbakat és legformátlanabbakat maga közül. 
így értek a kapuhoz, s ekkor egy alig méternyi, 
soványka tehén bégetett vágtatva feléjük az utca végiből.