r
2
>-
Repülő felvétel New Yorkról Verlag Wasmuth A. G. Berlin
MÉRLEG ÉS TOVÁBB
A MA hét év előtti elindulása óta világháború, forradalom, ellenforradalom van mö
göttünk s most két évi emigrációnk után még mindig kergetetten és vérünk nyugtalanságával
telten számvetést csinálunk önmagunkban a világ előtt — a művészetért, mint az ember legtel
jesebb életformájáért. Azért a formáért, ami százszázalékig egy a mi jelenlévő, az igénytelen
ség sablonjaiba beletörni nem akaró emberségünkkel s ami nélkül elvesztenénk életünk arány-
lagos tisztaságát, alkotó karakterünket. Számvetést csinálunk ugyanolyan józan ésszel, mint a
jó kereskedő, a mérleg egyik serpenyőjébe tesszük magunkat, az alkotó egyedeket, a másikba
pedig a fogyasztó tömeget az ő vaksi és rubrikáseszü kritikusaival, akik mikor mi azt mondtuk
vörös, ők a legjobb esetben is csak pirosat motyogtak s ha mi most azt mondjuk bibor, ők vak
ságuk teljes szépségével a vörösre esküdnek, iszapos, nehezen letörülhető kerékkötői ők az
előbbre mozgó akaratnak s néha-napján számolni kell velük, mert nagy az ő erejük a terméket
lenségben.
Valaki felszaggatta előttünk a célirányos sineket s ma keresztutnál állunk.
Látjuk, abban a zűrzavarban, amit a világháború és a be nem teljesedett forradalmak
hagytak ránk, nem alaptalan félelemmel vagy nekiszánt elkeseredéssel kérdezi a mai ember:
Merre? Hová? A zuduló hullámok völgybe hajoltak s egy küzdelmes fölfelé tolakodás
után, szinte máról-holnapra ketté szakadt a végtelen menet s anélkül, hogy politikával vagy
gazdasági átszerveződéssel segíteni lehetne rajta: lett forradalomelőtti és forradalom
utáni ember.
Az egyik fél jámbor pacifizmusában vagy magára erőltetett süketségében, vakságában
átremegte a forradalmat s most, mint az egyetlen lehetőség után valami örökölt gesztussal, át