r 
2 
>- 
Repülő felvétel New Yorkról Verlag Wasmuth A. G. Berlin 
MÉRLEG ÉS TOVÁBB 
A MA hét év előtti elindulása óta világháború, forradalom, ellenforradalom van mö 
göttünk s most két évi emigrációnk után még mindig kergetetten és vérünk nyugtalanságával 
telten számvetést csinálunk önmagunkban a világ előtt — a művészetért, mint az ember legtel 
jesebb életformájáért. Azért a formáért, ami százszázalékig egy a mi jelenlévő, az igénytelen 
ség sablonjaiba beletörni nem akaró emberségünkkel s ami nélkül elvesztenénk életünk arány- 
lagos tisztaságát, alkotó karakterünket. Számvetést csinálunk ugyanolyan józan ésszel, mint a 
jó kereskedő, a mérleg egyik serpenyőjébe tesszük magunkat, az alkotó egyedeket, a másikba 
pedig a fogyasztó tömeget az ő vaksi és rubrikáseszü kritikusaival, akik mikor mi azt mondtuk 
vörös, ők a legjobb esetben is csak pirosat motyogtak s ha mi most azt mondjuk bibor, ők vak 
ságuk teljes szépségével a vörösre esküdnek, iszapos, nehezen letörülhető kerékkötői ők az 
előbbre mozgó akaratnak s néha-napján számolni kell velük, mert nagy az ő erejük a terméket 
lenségben. 
Valaki felszaggatta előttünk a célirányos sineket s ma keresztutnál állunk. 
Látjuk, abban a zűrzavarban, amit a világháború és a be nem teljesedett forradalmak 
hagytak ránk, nem alaptalan félelemmel vagy nekiszánt elkeseredéssel kérdezi a mai ember: 
Merre? Hová? A zuduló hullámok völgybe hajoltak s egy küzdelmes fölfelé tolakodás 
után, szinte máról-holnapra ketté szakadt a végtelen menet s anélkül, hogy politikával vagy 
gazdasági átszerveződéssel segíteni lehetne rajta: lett forradalomelőtti és forradalom 
utáni ember. 
Az egyik fél jámbor pacifizmusában vagy magára erőltetett süketségében, vakságában 
átremegte a forradalmat s most, mint az egyetlen lehetőség után valami örökölt gesztussal, át