24
fi
irt
fi
S akkor mondta Zahariás a tehénkének:
— Te együgyű jóságos lélek, vájjon hogyan táplál
hatnám népeimet, ha nem szállnék le a földek cselédjei
hez, a szénégetőkhöz, a bányászokhoz és félelmetes iste
neikhez: átmenti kereesztjeikhez és barlanglakó véneik
hez. Leszállók hozzájuk mert fel akarom 5 őket szabadí
tani élettelen bálványaik alól s az éjszakák és várromok
legendái alól s ki akarom őket vezetni az éjfelet kongató
harangok áhitatvermeiből.
Ha még egy percet késlelkedünk, eltorlaszolják a
síkságokra induló patakokat és ugaron haggyák a népek
földjeit.
Akkor leszálltak s már mélységes csönd volt és éjjel.
S amint leértek a völgybe, a tehénke menten zöld-
szemű farkassá változott és az első domboldalra futott
s ijesztőn felüvöltötte az éjszakát.
A fák kitárták ablakaikat, s kakukok meg mókusok,
baglyok meg sakálok kerek szemekkel és álmos fiaikkal
ijedt szimfóniába kezdtek. -
Akkor Zahariás csak ment az ösvényen, vállán a halott
galambbal s mellette zöld szemekkel és borzas sörénnyel
lépdelt a tehénhusu farkas.
S amint hármat léptek véres hús szaga terjengett
feléjük, s a fűgyomru farkas akkor szépen kikerülte az
első csapdát, amely gyertyás fenékkel és egy baltás paraszt
sunyi arcával világított fel hozzájuk.
S amint hatott léptek egy őzike keserves siránkozását
hallották a második veremben, s Zahariás akkor le akart
szállni a verembe, hogy kiszabadítsa, de a tehénke eléje-
állott és mondta: Uram ne szállj te le a verembe, mert
bizony mondom vénasszony hangja van a siránkozó őzi
kének.
S amint kilencet léptek egy templomajtónyi barlang
elé értek, s az előtt pedig egy kiterjesztett szárnyú denevér
világított.
Zahariás akkor belépett a barlangba, vállán a megköve
sedett galambbal és oldalán a tehénhusu farkassal.
S amint beléptek a koporsókeskeny folyosóra s tapo
gatódzva és szimatolva egyre beljebb jutottak, nedves
agyagos sár szagát lehelték magukba és a folyosó aljából
vánszorgó füstöt.
S amint haladtak egyre mélyebben, s a mint a tályogos
föld egyik felére támasztották fülüket, gyerekek gyufalán-
gos kórusait hallották keservesen zokogni s amint a
folyosó másik oldalára tették fülüket, betegek és haldoklók
utolsó vizióérdőiket hörögték feléjük. S amikor a talpuk
alatti göröngyöket fülelték, hallották az örökké nyugha
tatlan cézaromaniákus miniszterelnökök és hadvezérek
kongresszusát a kriptákból, s ha a fejük fölötti agyag
menyezetet hallgatództák, hallották a spiritiszták szent
összejöveteleinek és túlvilág! izeneteinek tompa moraját.
így haladtak egyre előbbre s ekkor egy patak keresz
tezte útjukat, amely tenyérnyi széles volt mindössze s
amelyet csak egyszerűen át kellett lépniök. A patak egy
keresztfolyosóból jött és torkolott és Zahariás egész vi
lágosan hallotta benne tovauszni a halakat, gyomrukban
krajcárnyi verklikkel. S akkor megálltak a patak túlsó
felén és jobbra és balra szaglásztak és füleltek a kereszt
folyosóba és hallották jobbról keserves zokogással csu
rog feléjük a viz és csak hallották balra keserves zokogás
sal morajlik el a viz.
S akkor még sokáig füleltek s fejüket néha, mint a
kakasok feltolták a magasba és bárgyún hallgatództak.
S ime ekkor jobbról és balról egy pillanatra megvilá
gosodott a keresztfolyosó és uj források cincogtak fel a
mélységből és cseppkövek kristályosodtak és gyökerek
vizet szívtak magukba és aztán csönd lett.
S a zöldszemü farkas akkor igy szólott urához;
Uram gyerünk mi ki ebből a folyosóból, emelkedjünk
mi ki újból a föld színére, mert jaj, mondom, itt megful
ladt hajnalok világítanak, mert jaj, mondom, itt cse
csemők énekelnek az agyag közt, mert jaj, mondom, itt a
vér megissza a vért és megromlik, unokák üldögélnek a
föld alatt ükapáik megiszaposodott vérével a csontjaik
közt és röpülni készülnek a bolondos bocik tiszta rétjeire.
S Zahariás akkor mondta:
— Nem mehetek én fel a föld színére, meg kell nekem
találnom a kuncogó szamárfarkot, mert bizony abban
van a lerágott téglafül, ketté kell harapnom a lerágott
téglafület, mert bizony abban van az olajforrás, fel "kell
innom nekem az olajforrást, mert bizony akkor kinyílik
eszemben a látás napernyője és rátalálok a barlangok
isteneire.
S akkor vándoroltak tovább s' a tehénhusu farkas
akkor már aszott és lompos volt s a megkövesedett ga
lamb zöld és verejtékes.
S amint mentek egy második patak elé értek, amely
utcányi széles volt és jól láthatták a vizben tovauszó
ágyacskákat, amelyekben mozdulatlan nagyhasu asszo
nyok úsztak ki kék füstölőkkel a lábaiknál, a föld
felszínére.
A patakon egy hajszálnyi fénysugár vezetett át s ők
akkor hárman ráléptek, s átjutottak a másik partra. S
akkor jobbra és balra fülelni és szaglászni kezdtek és
jólhallották jobbról a patak keserves indulását és jól
hallották balról a patak keserves menekülését.
S amint igy hallgatództak jobbról és balról hirtelen
megvilágosodott a patak és hallani lehetett, mint az óra
ketyegését a parasztok járását a szántóföldeken, amint
tomporig a patakba ejtették esetlen lábaikat, s hallani
lehetett a föld alá tölt barmok, elhasznált omnibuszok és
ócskavas telefónpóznák beszélgetését a civilizációról s
hallani lehetett a felkoncolt svarmliniák káplárainak
tompa és egyre ismétlődő vezényszavait.
De a szamárfarok cincogását nem lehetett hallani.
S akkor mondta a tehénhusu farkas remegve és véresre
gyalogolt lábait mutogatva:
— Uram ülj fel te az én hátamra, uszunk mi itt ki a
patak mentén a föld felszínére, mert bizony mondom itt
az értelmetlenség vályúi következnek.
S akkor szólt Zahariás;
— Menni fogunk az én utamon, amely nem vezet
balra, se nem vezet jobbra, hanem vezet előre. Te pedig
dobd el a lábaidat, amelyek letöredeztek az utón és nyisd
ki szárnyaidat, mert az út itt meg fog tágulni és te repülni
fogsz előttünk.
S akkor a farkas lerázta maradék lábait és felcsatogg-
tatta szárnyait s röpülni kezdett előttük. Az út pedig
megtágult magasságában és széliében és hömpölygőn
beleáradt a végtelenbe. Égboltozatok alatt haladtak titok
zatosan kihamvó és fellobogó jelek és nyöszörgések kö
zött és amerre néztek, tompa és fülledt nyári éj volt,
fűszálak kókadtan ágaskodtak és ernyedtek, a szél sziklá
nak állt a sziklák közé.
Ekkor egy egészen olcsó és berozsdásodott bádog-
krisztus elé értek, amely két keresztbe fektetett gerendán
csüngött az út torkolatában s a bádogkrisztusnak olaj
mécses pislogott a bal lábujja alatt. S amikor eléje értek
a bádogkrisztus csak kioldozta a kötelet a nyakából s
hangtalanul leereszkedett a földre, az olajmécsest elköpte