6 
ÜVEGÓRA 
Üvegszemü kisértetek szántják hajnalainkat 
A szüzeket feíhasitott tenyerükkel fektette elénk 1922 
május 
Ó ki ad Ó ki ad kendermagot az én döglött madaramnak 
: a szurok rátapadt bokáimra és benne a 
kiirtott csigolyájuak égő menete van 
torkukból guillotin virágzik 
és mennek 
Hát merre?? merre?? 
rózsaszagu tekintetükben éneklő apácák sírnak 
merre? 
A4inden templomot leöntöttek a pokol kék színeivel 
a búzatáblák brekegnek 
a rétek sárgák 
SÁRGÁK 
az emberek zöldfejüek 
térdkalácsukban szögek csikorognak és 
ZÖLDFEJÜEK 
Ó Világ Világ 
ó jaj jaj jaj 
Ó jaj jaj csak ne volnának álarcosbálak 
hol a lányok rovátkás sonkái hervadnak 
ó munkások és Emberek és képeslevelezőlapok előttünk 
aranyszónoklataival kelt fel a Nap 
Este lett 
az eperfa furulyázik 
az asszony gyereket szül 
És bárgyú homlokát guritja az utcára hol a hullaházak 
szelídségével oszlopokban ülnek apa lány 
munkás néger fakanál polgár 
és féllábu ámenjeik égnek az oszlopok fölött 
365-ös költő 
KIS FALU SZIBÉRIÁBAN 
TR1STAN TZARA (francia) 
kék fény mely együtt lapít minket a plafonra pajtásom 
nekem mint mindig 
mint alvilági kapuk címkéje orvosságos üvegre ragaszt 
va a csendes ház ez barátom reszket 
és aztán a lomha görnyedt tánc kínálja fel az öregséget 
óráról-órára szökdécsel a cifferblatton 
a lámpák mozdonyfülkék érintetlen gyöngysora száll le 
olykor közénk 
és megürül te ezt ugyhivod csend inni bádogtetőket 
heringes skatulyák csillogása és tisztes szivem a 
házakon mik alacsonyak alacsonyabbak magasab 
bak alacsonyabbak melyeken ügetni akarok és 
kezemet a kenyérmorzsás kemény asztalhoz dör 
gölni aludni na ja ha lehetne 
megint a vonat a jó tinó a tornyos látnivaló én a pádon 
maradok 
mit nekem a tinó a jó az újság ami jön hideg van én 
várok beszélj hangosabban 
szivek és szemek cicáznak a számban 
menetben 
és kis gyermekek a vérben (az angyal ez? arról beszélek 
aki közeleg) 
fussunk még szaporábban 
mindig mindenütt ott maradunk a fekete ablakok 
között 
TAVASZI ÜNNEPÉLY 
A politikusok elaludtak a rézkiirtökben 
a széles pemzli-mosolyú plakátragasztók nyakán. 
A tömeg tátott szájával a ligeteken csüng 
csak néha-néha tekint nyugatra ahonnan púpos vízesések 
karcsú hegedűvirtuózokat prüszkölnek édes 
hazánkra. 
Egyébként az emberek mind az ünnepélyt várják a fér 
fiak kacagó tűzoltó csöveivel 
a nők esernyőivel és az este megkékült nyakára lehulló 
lampionokkal 
Ó a tömegekből pálma erdők burjánoznak és hangok 
tornyosodnak 
mert látni akarják az új plasztikumokat 
és az ájult táncosnők szent rombuszait 
És a megdöglött gyárakból vörös fejű gyufák özönlenek 
elő 
a proletárok ottfelejtett zászlói alatt körbe-körbe éneklik 
a körutakat de fejük hirtelen explodál 
GÖRÖGTÜZ 
Zöld 
piros 
$ 
* < 
* *** 
Á 
sá rqa 
kék 
ibolya 
ív 
V' 
i 
lila 
összerogyott testvéreim 
az állatok hasa a hegyek közt egybecsilingel a kacagás 
ban 
és a város ágyékán ezer tükör vigyorgásában hisztériásán 
rángatódznak a csillagok. 
Ford.: Gáspár Endre 
Enders Erwin