Walter Gropius
Atonális zene
Josef Matthias Hauer (Wien)
Rhytmos és Helos
A zene két pólusa
Rhythmos a „hang“-sulyozás, amely éppen a
„hang“-zörejjel, a hanggal, annak Oberíon-sorával, a
tonálissal, a racionálissal — az individuum egyénisé
gével is: Temperamentumával, Fajiságával — sa puszta
fiziológiaival: az animálissal is a legmélyebben egybe
van nőve. („a vérünkben van“: „a csárdás a lábunkban
van“.)
Melos: a hangok közti mozgás, feszültség hang
és hang között, az intervallumok mozgási momentuma,
a mozgás önmagában: a nem tonális, az atonális az
irracionális, a személytelenség: az, ami lényegileg a
melikusat, a melodikusát, a íulajdonképeni zeneit képezi.
Az ellentét az instrumentumokban is megnyilvánul:
a zenekari hangszerek (hegedű, kürt, fuvola. ..)
tonálisak, mivel hangjaik, fogásaik stb. alaphangok
nak „Oberton a -scraihoz vannak kötve (F-kürt, B-klari-
nétt, a hegedű üres húrjai);
a billentyűs hangszerek (zongora, orgona, harmo-
nium, celesta) atonálisak, mert hangjaik egymástól f ü g-
g e 11 e n e k, intervallumaik nincsenek alaphangok
hoz kötve;
az emberi énekhang egyaránt lehet tonális (dudol,
jódlizik — fiziológiai értelemben) vagy lehet atonális
(ha énekel és mond: tisztán melikusan).
Rhythmos és Melos ellenséges elemek, melyeket egy
mással kibékíteni a művész tulajdonképeni feladata.
A melódiában és annak harmóniájában
lehet a kettőt megbékíteni.
Képzeljünk azonban el egy melódiát, úgy előadva,
hogy minden hangját más instrumentum játsza, más és
más mellékhangjaival, „Oberton“-soraival: még a leg
jobb muzsikus sem hallaná a Melost, a melikusat, a
tisztán melodikusát.
Ebből logikai biztonsággal következik a kardinális
zenei alaptörvény:
Minél egyöntetűbbek a hangok és fokaik,
annál jobban és könnyebben hallható a Melos.
Intonálásnak nevezzük e hangok kiegyen
lítését különböző mellékhangjaikkal és „Oberton“-soraik-
kal.
Temperálásnak nevezzük a hangsor fokainak,
az intervallumok lengéseinek törvényszerű kiegyen
lítését.
A hangok és hangközeik ilyetén való kiegyenlítésé
nek legtökéletesebb formája, azaz a tiszta Melos
az atonális hangszerek egyenletes temperál á-
s á b a n és a jőltemperált emberi énekhang által érhető
el.
Minden hangszert jellegzetes sajátosságainak meg
felelően kell kezelni.
Fia tehát a hegedűt, ezt a tonális hangszert
helyesen kezeljük, úgy tonális muzsika keletkezik
a hangnemekben (melyekben harmad és negyedhangok
is előfordulhatnak) vagy dúr és mollbas, mint Haydn
és Mozart-nál.
Ha azonban helyesen zongorázunk^ ezt a „jóltem-
perált“: ...atonális hangszert helyesen kezeljük,
akkor atonális zene keletkezik: jóltemperált zene meg
határozott hangnem nélkül, mely a mi egyenletes tem-