Walter Gropius 
Atonális zene 
Josef Matthias Hauer (Wien) 
Rhytmos és Helos 
A zene két pólusa 
Rhythmos a „hang“-sulyozás, amely éppen a 
„hang“-zörejjel, a hanggal, annak Oberíon-sorával, a 
tonálissal, a racionálissal — az individuum egyénisé 
gével is: Temperamentumával, Fajiságával — sa puszta 
fiziológiaival: az animálissal is a legmélyebben egybe 
van nőve. („a vérünkben van“: „a csárdás a lábunkban 
van“.) 
Melos: a hangok közti mozgás, feszültség hang 
és hang között, az intervallumok mozgási momentuma, 
a mozgás önmagában: a nem tonális, az atonális az 
irracionális, a személytelenség: az, ami lényegileg a 
melikusat, a melodikusát, a íulajdonképeni zeneit képezi. 
Az ellentét az instrumentumokban is megnyilvánul: 
a zenekari hangszerek (hegedű, kürt, fuvola. ..) 
tonálisak, mivel hangjaik, fogásaik stb. alaphangok 
nak „Oberton a -scraihoz vannak kötve (F-kürt, B-klari- 
nétt, a hegedű üres húrjai); 
a billentyűs hangszerek (zongora, orgona, harmo- 
nium, celesta) atonálisak, mert hangjaik egymástól f ü g- 
g e 11 e n e k, intervallumaik nincsenek alaphangok 
hoz kötve; 
az emberi énekhang egyaránt lehet tonális (dudol, 
jódlizik — fiziológiai értelemben) vagy lehet atonális 
(ha énekel és mond: tisztán melikusan). 
Rhythmos és Melos ellenséges elemek, melyeket egy 
mással kibékíteni a művész tulajdonképeni feladata. 
A melódiában és annak harmóniájában 
lehet a kettőt megbékíteni. 
Képzeljünk azonban el egy melódiát, úgy előadva, 
hogy minden hangját más instrumentum játsza, más és 
más mellékhangjaival, „Oberton“-soraival: még a leg 
jobb muzsikus sem hallaná a Melost, a melikusat, a 
tisztán melodikusát. 
Ebből logikai biztonsággal következik a kardinális 
zenei alaptörvény: 
Minél egyöntetűbbek a hangok és fokaik, 
annál jobban és könnyebben hallható a Melos. 
Intonálásnak nevezzük e hangok kiegyen 
lítését különböző mellékhangjaikkal és „Oberton“-soraik- 
kal. 
Temperálásnak nevezzük a hangsor fokainak, 
az intervallumok lengéseinek törvényszerű kiegyen 
lítését. 
A hangok és hangközeik ilyetén való kiegyenlítésé 
nek legtökéletesebb formája, azaz a tiszta Melos 
az atonális hangszerek egyenletes temperál á- 
s á b a n és a jőltemperált emberi énekhang által érhető 
el. 
Minden hangszert jellegzetes sajátosságainak meg 
felelően kell kezelni. 
Fia tehát a hegedűt, ezt a tonális hangszert 
helyesen kezeljük, úgy tonális muzsika keletkezik 
a hangnemekben (melyekben harmad és negyedhangok 
is előfordulhatnak) vagy dúr és mollbas, mint Haydn 
és Mozart-nál. 
Ha azonban helyesen zongorázunk^ ezt a „jóltem- 
perált“: ...atonális hangszert helyesen kezeljük, 
akkor atonális zene keletkezik: jóltemperált zene meg 
határozott hangnem nélkül, mely a mi egyenletes tem-