129
mesebben az expresszionizmus ellen: teljesen eltűnt
az „arany középut“ és a hang, rim, ornamentum
könnyen felfogható tagoltsága örök visszatérésével
nem ismerhető fel többé. Ezek azonban oly dolgok,
melyek a filiszter számára a művészet lényegét
teszik; az expresszionizmus megcsalta őt evvel!)
Az expresszionizmus rhythmusa nem hatás
többé, hanem esemény. Nem egy holt tenger látszó
lagos hullámjátéka többé, hanem az örök, végtelen
mozgása a tenger áramlatainak.
Az expresszionizmusban, végül, a művészet
magának elég tartalom. A ,,1’art pour l’art“ a „ma
gánvaló művészet** gondolatáig tisztult meg. De nem,
hogy enélkül az őseredeti tartalom nélkül terjesszen
radikális átértékelést.
Az impresszionizmusban még merev tartalom
a forma változandóságába volt borítva: a formával
már az expresszionista mű tartalma is elérte mozgé
konyságát így érte meg az új művészet első, nagy,
földöntúli örömét a mozgás kifejezésén. (A futurista
festészet először a tér lendületes ábrázolásában tört
ki; később minden expresszionista mű korábbi
művészeti irányok ellentmondásos statikáját világ-
szemléletünk fogékonyabb dinamikájába változta-
tatta. A mozgás a tartalom egy attribútuma és
igy a tartalom maga.) Statika és dinamika: az
expresszionizmus öntudatossá tette ezt az ellent
mondást. És ez az öntudat sok elhaltat legyőz;
nekem úgy tetszik, most jött volna még csak el a
naturalizmus utolsó órája: az expresszionizmus
felszabadult merevségéből és mozgásba változott.
Öntudat- mozgás oly jelesen uj tartalom, hogy
nincs is rá fogalmunk. És miután a mű életessé lett
öntudattartalom, nem is volt methódikus mozgása.
Először is itt lett alkotó az expresszionizmus: teret
teremtett a mozgás számára.
A tér formaprobléma; — ezt azonban meg
oldotta tartalmában az expresszionizmus. így azt
lehet mondani, hogy az expresszionizmus részint
mozgással helyettesítette tehát a formát és ezzel már
nagyon sokat mondtuk.
Szellemi élmények figyelemreméltó találkozása :
az uj expresszionista művészet születésével majdnem
egyidőben kezdi az uj viszonosságelmélet (mindenek
előtt Einstein) uralni a természettudományokat. Erre
a legnagyobb abstrakcióra itt, mely az emberi
gondolkodásnak e művészetén kívül valaha sikerült,
csak röviden akarok utalni. A relativitáselmélet is
kiemel minden egyes tárgyat a statika merevségéből
és kozmikus dinamikában oldja fel. Minden mozgás.
Csak fel kívánom emliténi, hogy sikerült Einstein
professzornak Newton gravitáció elméletét ujjal
pótolni, melyet „psychocentrikusan orientált“-nak
neveznék: megszünteti az ultra és intraphyzikális
gondolkodás minden késedelmességét és magát a
gondolkodó ént feloldja a „gravitáció** öntudattartal
mában. , . . És nem müveli-e ezt minden
expresszionista mű ? Az expresszionizmus kényszerit
bennünket az eddigi életfolyásunk minden haladékos
ságát feladni. A néző helyezze magát a képbe, az
olvasó a gondolatba, a színházlátogató a cselek
ménybe. Hogy a kép, a gondolat, a cselekmény
organikus egységét később ne zavarjuk, a szemlélet
eme relativitására van szükség, amelyik pedig a
fizikusnak is kell. Mást nem is tehetnénk, mint
hogy feladjuk eddigi szempontunkat: az érzés és
gondolkodás „psychocentrikus tájékozása 1 * tiltja, hogy
álláspontjaink legyenek. így minden visszazuhan oda,
honnét egyszer jött: az öntudatba.
Az expresszionizmus ismét helyreállítja az ön
tudat aprioritását. A művész szól: Én vagyok az
öntudat, a világ a kifejezésem. A művészet közvetít
tehát öntudat és világ között, vagy, ha akarjuk,
keletkezik az öntudat támadásával. Ez tehát az
expresszionizmus nagy másrafordulása: a mű feltétele
az öntudat és következménye a világ; tehát terem-
több, mint aminő az impresszionista mű lehetett.
Ott a mű „hozta** a világot „az öntudatba**; — Az
expresszionizmus teszi öntudattá a világot. Apper
cipiálja a világegyetemet és bevezeti az eszme
világába.
Nem minden fölé, hanem mindenbe helyezi az
expresszionizmus az öntudatot. Ez az egyetlen
követelménye és egyetlen rendszere. Az expresszionista
mű nemcsak össze van kapcsolva, hanem identikus
a művész öntudatával. A művész saját képmására
teremti a világot. Az én divinatorikus utón jutott uralomra.
... És híven viszonyos alapjaihoz, az
expresszionizmusnak le kell mondani lényének min
den merev definíciójáról. Minden, amit róla kimonda
nak, megerősödik általa. A szó magát éli át és
miután a fogalmat követi, mozgásnak érzi magát:
az öntudat minden kifejezése mozgás.
Mozgás: ezen múlik. Az expresszionizmus
fedezte fel a mozgást és tudja, hogy a nyugalom és
az egyensúly a világ és a sors iszonyú lehetetlen
sége csak mozdulatok. És utóvégre csak egy ős
eredeti forma megismerése, ha a világról azt mondja :
Kezdetben volt mozgás. Mert a szó is mozgás és
kezdetben volt a szó !
HATVANI PÁL