Emlékszel a határokra s a vidékek panaszos nyájaira 
A hold alatt ciprusok nehézkes árnyéka 
A nyár mulóban volt és megszólalt az éjszakában 
Egy vágyódó és zaklatott madár 
S a széles sötét folyó örökös zaja 
S míg halva gördültek a hulló nap felé 
A szemek mélyéről a pillantások mind 
Kihaltak a partok s a csend a fűről int 
S fehéren jő a hegy a másik part elé 
És ekkor zajtalan míg élő sehol sem tűnt fel 
A hegy felé hirtelen sötét árnyak haladtak 
Az arcok elmosódtak keringtek és meginogtak 
Az árnyak lándzsáikat felemelték kezükkel 
A hegy függőleges volt 
Az árnyak eltűntek és megjelentek újra 
Szakálluk volt és sírtak akár az emberek 
S a világos hegyen lépésről-lépésre csúsztak 
Kit ismersz fel a kopott fényképeken 
Emlékszel a napra mikor egy méh a tűzbe hullott 
Nyárutó volt emlékszel-e reá 
Két matróz aki sohasem hagyta el egymást 
Az idősebb vasláncot hordott a nyakában 
Szőke haját befonva viselte az ifjabb 
Nyissátok ki ezt az ajtót melyen sírva zörgetek 
Az élet változó akárcsak Eurípe 
FA 
Mialatt te a többiekkel énekelsz a fonográfok ügetnek 
Hol vannak a vakok hová botorkáltak 
Az egyetlen levél amelyet leszakítottam különféle déli 
bábbá változott át