Ha nevettem, nem a ragyogó és vidám világ haladt előttem. A lehajtott vagy az emelt főktől félek és neve tésem torz mosollyá változott volna. A futó lábak resz ketnek, nehezülnek és eltévesztik a lépést. Nem az előttem elhaladó világon kacagtam — hanem mert egyedül voltam később a mezőkön, a nyugodt és hatal mas erdő előtt és fölöttem, az elaludt levegőben, han gok felelgettek egymásnak. A fény magasabbra emelkedik, amint a hideg le száll az éjszakára, Az éjszakában hideg árnyékok mozognak és közöt tük száll a lámpa fénye. Es a fényesség elnyúlik és megnő mint egy fa. A fa tűzből van az éjszakában jeges utakon hold és fémmellvédek között kristálysugarak ezernyi nyilhegye vagy csillagok víszfénye alatt a fény felé mely egyenesen száll az éjszakában monoton hangja a homályos tömegeknek vagy az utakról hangzik a léptek zaja. De ahova a fény fog röpülni ott biztosan és lángolva emelkedik majd az éjszakában. Harang kong Hunyt madárszemek A házban hol minden szendereg Kilenc óra