A tenger fenekének évszakai vannak. Akárcsak a földön, ott is a tavasz a legszebb. A koráll rügyezik és a szivacsok kék vizet lélekzenek tele tüdővel. Egy rőt agancserdő, hallgatja a tölcséres örvény moraját Nagyon magasból jő le, a tenger egéből. Néha egy léghajós zuhan a mennybe. Lassan hull és a homokra gurul. Állva alusznak a virágok és az egyik részük búcsúzik. Sanda halak nyugosznak fölöttük. A tenger nek nagy csókokat adnak. A diszítés és a világítás miatt gyakran fényképésznél hinné magát az ember. A sorokban buborék-bokréta gyöngyözik. Csövecskéből száll fel és sós vízzé válik. TŰZ! Szívén a keze. Ártatlan vagyok. Mégis elvág ták a zsinegeket. Három darabra törik, TILOS A FALRA RAGASZTANI. TILOS A HULLADÉKOT IDEHOR- DANI. TILOS ÁLLDOGÁLNI. GYERÜNK INNEN! Az ember itt nem alszik. Ezek a katonák álkatonák. Ez a térzene kamarazene, Tudjátok, hogy a gordonkákban kék legyek tábo roznak? Tudjátok, hogy a gordonka, a gonosz darazsak fészke ? Te részeg vagy vörös borodtól. Amely mindenütt bugyog, szegény süket bekötött szemmel, akár a szerelem. Zuhog a fény. És visszaverődésétől a képek sora rajzik a kalapból elő. A bogáncs, egy ezer szilánkra zúzott ablak. A szén nagy mélységekben található. A medvevadász könnyen fogja meg a medvét, mivel