56 városban egy madár is a bárány hátán, A mesében ez a bárány a paradicsomba viszi a madarat, Épp így vannak megszemélyesített évszázadok, a jelen századok nagysága, tiltott esztendők szédülete és hullott gyümölcsök. Oh hogy elragadnak emlékeim és szemem kerek lesz mint a világ. Egy sas a sunyi távolt figyeli, a szírt fokán. Egy sas védi a szférák mozgását. Az irgalom szelid szinei, szomorúság, kopasz fákon fény, pók-csillagon lant; és az emberek, akik egymásra hasonlítanak mindenütt: úgy a földön, mint a mennyben, együgyüek. És az aki kését vonszolja a magas fűben; szemem, hajam és és álmaim füvében; ugyanaz, aki karjában hordozza minden árnyak jeleit, most elbukott — kék azúrral pettyezve, négyszínű virágokon, Vörös angyalokkal alszunk, akik kicsinyesség és édes ébredések kétségbeesése nélkül mutatják a pusztát nekünk. Alszunk, Egy szárny lebbenése zúz cserepekké, A szökésre rozogább kerekeink vannak, mint az elszállt vagy az elkallódott píhék, hogy kiaknázzuk a lassúsá gok temetőit, az egyetlen fényűzést. * A palack, amelyet sebeink gyolcsával bugyolálunk be, egyetlen irigységnek sem tud ellentállni. Fogjuk meg a szíveket, az agyvelőket, a düh kötélízmait; fog juk meg a sápadt leánykák és pólyás csecsemők lát hatatlan virágait; fogjuk meg az emlékezés kezét és zárjuk le az emlékezés szemét. A tolvajoktól származó