1,1 
— 
fák elmélete megdöbbent és két táborra oszt, minden tétel 
kifogástalan. De ki veti össze, a rémületet, a szenvedést 
vagy a csömört? 
* 
Aludjunk, testvéreim. A megmagyarázhatatlan feje 
zet, érthetetlenné vált. A lépkedő óriások rémes pana 
szokat lihegnek, óriások panaszait, amilyeneket a hajnal 
akar belőlünk kikényszeríteni, a hajnal, amely nem tud 
emberemlékezete óta keseregni többé, testvéreim, em 
beremlékezet óta. 
Narancs hajkoronád a világűrben 
Az ablakközti lomha csöndben, 
Árnyék, ahol csupasz kezem kutatja fényét. 
Agyrém lett bennem szíved alakja 
És elveszett vágyaimhoz hasonlít szerelmed. 
Oh, ámbra-sóhajok, tekintetek, álmok. 
Ám te nem voltál mindig velem. Emlékezetem 
Még homályos jöttöd és távozásod 
Láttára. Az idő szókkal él, mint a szerelem.