67 CSILLAGOK NYELVE Egy ideig olyan házban laktam, amelyben tizenkét lány az esztendő tizenkét hónapjához hasonlított. Tán colni, táncolhattam velük, ezt megengedték; de maga a beszélgetés tiltott volt számomra. Egy esős napon, — hogy bosszút álljak rajtuk, — kirándulásról hozott virágokat nyújtottam át mindegyiküknek. Voltak köztük akik megértettek. Haláluk után rablónak öltözködtem, hogy megfélemlítsem a többieket. Készakarva nem vettek észre. Nyáron mindenki sétálni ment. Mi a csil lagokat számlálgattuk. Amidőn eggyel többet találtam, nem szóltam semmit. Elmulnak-e az esős napok? Az ég összecsukódik. Nincs eléggé finom fületek. ISMERETLEN Nos, szóljon hát a javasasszony: Az ember majdnem meztelen A család arcképein Van olyan aki szégyenkezne Egy elhagyott ucca Majdan a te nevedet viseli A felhők a földre szállnak Akadályozzák lépteinket Az emberek akiket börtönbe vetettek Nem kételkednek semmiben sem Kegyetlen állatok őrzik a fővárost És mi mégsem vagyunk túl gonoszak A mezők kulcsát Kérem tőled