119 
MOHOLY-NAGY 
Moholy-Nagy László művészete szélső kilengé 
seiben a kubizmussal és dada izmussal érintkezik és az 
antipódusok szerves egységesitésével hirdeti a gépeken 
úrrá lett mai ember világát. 
Tisztán alakilag: Centrikus vagy acentrikus forma- 
rendszereket épit vagy ezeknek az ellentéteknek az 
egybehidalásáfc törekszik. 
Amazoknál, néhány sikszerüséggé disztanszirozott 
tömegnek a monumentalitásában súlyos akarat és tör 
vény dokumentálódik. 
Vasúti tájképmotivu- 
mokból pl., egy balra 
dűlő gyárkémény rop 
pant diagonálisával rne- 
redések, támaszkodások 
és függőlegesbe feszülé 
sek tömör architektú 
rája összegeződik. Épü 
let vagy hídszerkezet - 
beli részletek minden 
célszerűségi vonatkozás 
és gyakorlati relativitás 
alól felszabadultan ön 
célú és önértelmü renddé 
jelentősödnek. Ruga 
nyosán, majdnem orga 
nikus elevenséggel len 
dül és szökik a forma 
egy másik képen, a víz 
szintes fehér sávra ala 
pozottan fel, a karcsú 
függőlegesbe. Csupa 
összefogottság, öntudat 
és büszkeség, a modern 
konstruktív stílusnak 
egészen uj és egyéni 
megnyilvánulása ez, 
a nyugati kublzmus 
differenciáltabb, de sok 
szor veszedelmesen vé- 
konypénzü szin meg 
fcrmahasogatása, tér 
komplikál ása nélkül. 
A színek erős ellentétek 
ben, brutális egymásra ütközéssel teljesednek formába; 
a forma tagozatai a lehető legeg37szerübbek és a tabula 
rasa-nak hagyott tér egyetlen széles, absztrakt falat 
állít oda a forma mögé, melyre lapidáris szűkszavúság 
gal íródik fel a művész hitvallás? a civilizációs emberi 
tett jövőt egyengető hatalmáról. 
De Moholy-Nagy nemcsak monumentális ura és 
építőmestere a mai életnek és formának, hanem extatikus 
bámulója is, az ősgyermek-barbár naivul elcsodálkozó, 
rajongó örömeivel. A dadaizmus mások kezében 
társadalmi és erkölcsi kritikák gyilkos eszközéül 
szolgál. 
Moholy-Nagy művészetében a nagyváros és a 
modern technika millió mozgás és formalehetőségén 
és valóságán érzett ujjongás, egy uj világ hirtelen föl 
fedezése, napra, mindé,nségre tárult víziók táncoló, 
nevető ifjúsága. 
A tér minden pontján örömök, formák, színek 
szemafor] elzései. 
A soknak, sokfélének, sokfelé gravitálásnak frissen 
érzett meglepetései, kiáltásai pattannak elő. Teljes 
geometriai elvonások és elsődleges valóságból föl 
kapott darabok, számok, betűk vág}' realisztikusan 
ábrázolt tárgyak, tárgyi töredékek halmozódnak, soka 
sodnak Mohoiy-Nagy acentrikus képein és rajzain. 
Kozmikus anarkia ez, de nem futurista romantikában 
gerjedő, hanem minden 
divergenciájuk ellenére 
végeredményben mégis 
csak föltétlenül egy 
másra utalt egyedelc 
tökéletes, világos rend 
szere. 
Az anarkia érez 
hetően egy törvény üség 
felé rendeződik. Szét 
robbant konglomerá 
tumok helyén újból 
részek állanak össze 
tagozatokba, bár nem 
a magukban záródóépit- 
kezések centralizmusá 
val. Még mindig nyitott, 
de már határozottabb, 
összefüggőbb középpon 
tokból mozgatott szer 
kezetek támadnak. Itt 
a modern gépek mecha 
nikája és mozgásrend 
szere váltódik művé 
szetté, centrikus és acen 
trikus képtényezők, a 
kubizmussal és dadaiz 
mussal érintkező alkotó 
elvek termékeny egybe 
forradásában. 
A modern művészet 
stílust alkotó és stílust 
tagadó irányzatainak 
ez a belső ellentétek nél 
kül való egybefoglalása 
nyújt Moholy-Nagynak formailag arra módot, hogy 
képeit teljesen látomásokká emelje. Művészete mégis 
közvetlen kapcsolatban marad határozott tárgyi 
területeivel. De a valósághoz való vonatkoztatása nem 
éri be azzal, hogy a korunk esztelen káoszában már 
adott, de még többé-kevésbbé rejtett értelemre mu 
tasson rá. 
Aminthogy Moholy-Nagy művészetének anarchikus 
kinyilatkoztatásai sem a polgári szabadverseny mindenki 
mást eltipró ösztöneinek az igenlését vagy akár taga 
dását jelentik. Moholy-Nagy a jelen minden proble- 
matikusságán túl végtelen jövő perspektívákba világitó 
törvényt és szabadságot hirdet. 
Moholy-Nagy Olajfetsmény 
Mátyás Péter