122 
15 
Jakcska sir Jakcskának gyémánt keréken forognak a 
szemei 
ó nézzétek csak tányérjaink is falra másztak szomorúsá 
gukban 
s rózsás tenyerükkel most eltakarják a szerelmesek 
kilátásait 
övé hát övé övé 
a függönyök igy szaladnak le mindenütt s aki megütötte 
a bankot az okvetlen a békát is lenyeli 
én nem vagyok senki te nem vagy senki . 
ő szintén nem valaki 
legyek hetedhét-országból a szegényasszony pecsenyéje 
felé vándorolnak 
de a szegényasszony azért csak Jakoskára morog s 
ujjain kivirágzanak a tövisek 
higyjétek el a szegények nem is elégedhetnek meg Ja- 
koska könnyeivel 
a világ szegényeinek nem kényértdenségük miatt át 
kozott a sorsuk, hanem mert a gazdagokéhoz hasonló 
nagy gyomorral áldotta meg őket az isten 
kérdezzétek meg csak a könyvbüdös szónokokat 
de ne forduljatok a papagályokhoz 
Tristán Tzara már évek előtt megirta: a madarak ka 
káinak a polgárok fejére 
külömben is csak a költők mondhatják ki az igazságot 
én rokonuk vagyok a költőknek 
de egy időben ásó és emelődaru is vagyok 
s most nézzétek meg Jakoska szemeit a szemeimben 
ő egy szép fiatal lány akit elhagyott a kedvese 
én csak a végtelen kiáltás vagyok 
de kik vagytok ti 
1921 augusztus 22 
tudjátok-e hogy málészátokból tegnap fogaitokkal 
együtt kiütötték Pécset 
tudjátok-e hogy a csillagok kitagadtak benneteket s 
hogy én is köpök rátok s hogy a ti gyomrotokban is 
holmi becsületes éhség helyett csak ócska vezércikkek 
csikorognak 
és mégis 
EMBEREK 
ó ó 
mi egyek vagyunk rettenetesen 
Kassák Lajos 
OROSZORSZÁG 
JORGE—LUIS BORGES 
Az előre vitt futóárok sivatagban kikötő bárka 
hajrás lobogókkal 
Delek fröccsentenek a szemekbe 
Csendzászlók alatt marsolnak a tömegek 
És a nyugaton keresztrefeszitett nap 
megsokszorozódik a Kreml tornyainak zsiba- 
jában 
A tenger úsztatja majd elő ezeket a regimenteket 
melyek torzóikat belegöngyölik 
a kontinens összes tereibe 
Egy szivárvány vad kürtjébe harsogjuk tettüket 
bajonettelc 
melyek hegyükön a reggeleket hozzák. 
Ford. Gáspár Endre 
A FEKETE KANDÚR 
Prológus: 
Hölgyeim, uraim 
elvtársak, testvérek 
én vagyok a kő az üveg az acél 
fénysugár a reflektorokban 
én: a hang a szó a vászon 
sőt a kulisszamester 
és: TE 
Tessék röhögni! 
Hülyék, szivacsfejüek 
papagályok és varjumadarak 
bölcsek művészek és nemibajosok 
elhúzom szemetekről a függönyöket 
Csak a hatost dobom be az automatába 
Brrrrrr — nyék — puff — 
tessék röhögni! 
Szin: A föld. Az ég. Az égen: A nap, A hold, A 
csillagok. De nem világítanak. A nap valami hegyre 
támaszkodik. Sötét van. 
Egy sötét alak botorkál elő lámpással, kezében 
hosszú rúd. Ez az A. 
A a hosszú rúddal (a hegyhez botorkál, morog, 
a rúddal bökdösi a Napot): Nap kél öt óra 35-kor 
Nap: feljebb csúszik. 
Félhomály. 
Motorok: fel bugyborékolnak.; gépek: feldohog 
nak. 
Hang: MIATYÁNK ki vagy a mennyekben . . . 
Harang: Hármat kondul. Valami rémesen nyi 
korog. 
A a rúddal: Auaáaaó — (előre jön a szin ele 
jére táblákat akaszt, felírásokkal): 
| C h a t n o i r e | | Dining room | |JEPHNN KOT| 
|Caffe chantant| 
Egy vasredőny: robogva felszalad 
B egy szemfüles: (kis asztalnál, felnyujtja 
magaelőtt a lámpát) • Berson gummi. .. Palma sarok ... 
X egy zongorista: Hazádnak rendületlenül légy 
hive óóooóó — — — 
D egy fiatalember és egy hölgy (bő fotöjben 
záporozva), Szeretsz!? Szeretlek! Szeress! Szeretem! 
Szeretsz!! Szeretlek! Most! Most! 
F egy szmokingos: Ééén! 
Ü a szomorú: egy helyben áll, féllábon, válto 
gatva. 
G egy munkás: (folyton hordja a köveket a 
szin közepére)' Proletárok egyesüljetek. . . 
Kürtök' dé durban 
A a rúddal: meglöki G—t, a háttérbe megy és 
áll a rúddal. 
H a költő: (sötét sarokban)' Latjatuk feleim 
zumtukel mik vogmuk isa pur es homuv vogmuk — — 
C az ur' Bravó! 
I egy amerikai: J egy francia, K egy 
orosz, L egy cseh, M egy német, N egy magyar: 
mind nemzeti viseletben, asztal körül ülnek, gyana 
kodva folyton egymást nézik; most taktusra felállnak, 
egymás felé bókolnak és visszaülnek. 
0 egy pap a szószéken: üdvözlégy MÁÁRIA 
malaszttal teljes...