ÉPÍTKEZŐK 
(II. FELVONÁS.) 
Bal háttérben groteszk-primitiv bérház kapuval, 
gangos emelettel. Jobb háttérben az ereszkedő tűzfal 
megnyitja a perspektívát a hegyoldalra, melyen hosszú 
lénia mellükkel házak sárga tömböket fintorgatnak a 
völgyekbe. Lépcsős, földszintes lakások. Jobb oldalt 
szárnyatlan kapu. Mindenfelől ajtók napszáju abla 
kokkal. A szin bal elején terített asztal. Ünneplős csönd. 
Halott kiterítve keresztbe fekszik a színen. Lábánál 
pap. Krisztusos kersztet cipelő fiú. Énekesek. Mögöttük 
Művezető, Családfentartó, Anya, Asszonyok, Férfiak, 
Vének. Halott fejénél 17 éves, Ifjúmunkások, Fiatal 
munkások, Lányok. Emeleten Dagadtlábu. 
Pap befejezi a beszédet .... teste könnyű volt, 
és ezért isten 9-től 11-ig egy cirkuszos markában szóra 
koztatásul rendelé őt az embereknek. Ó Isten! Isten! 
Mily praktikusak a te határozataid!... 
Az asszonyok száján kibuggyan az óbégatás. 
Beszentelés. 
Á-A-men. 
Kórus. 
Á. 
A pap áll, mint felcitromozott cukorsüveg. Mere 
vedés. Pislogás. 17 éves ledarabosodik. 
Csönd. 
17 éves: Fekete drapériák vitorláznak a partokon. 
A krisztust hordó gyerek meleg kikötősen felnyitja 
a száját. 
17 éves: Egy ember fekszik itt a földön. 
Dagadtlábu: föntről levelesen közéjük sírja a 
szemeit. 
Énekes rá akar zenditeni. 
17 éves: De mi túl vagyunk már minden szomorú 
ságon. 
A Krisztusos kereszt lassan előrehajlik. 
17 éves: Mindegy Vasárnap vagy Hétfő! 
Ifjúmunkások kara: 
Mindegy Hétfő vagy Szombat! 
Énekesek: Élesen, védekezőn: 
Ave Mameluk! Ave Mameluk! 
Harangzengés. 
Ifjúmunkások kara: 
Hideg, gyémántos fejünket felnevetjük a 
napba!!! v 
A megdermedt rend szétgurul. 
Anya sovány vöröskezü sikitva Vénasszonyok 
közé hull. 
Emberek felkapják a halottat. 
Növekedő harangzengés. 
Énekesek: Túl akarják énekelni Ifjúmunkásokat: 
Christi! Christi! 
A pap megy. 
A krisztushordó gyerek vállára csapja a csöpögő 
keresztet. 
Bőgés. 
Elindulás. 
Emeleten Dagadtlábu bőgve berogy az ajtaján: 
az induló Lány elé. Mindketten bevonszolódnak. 
Ifjúmunkások kara: Elömlik a szin fölé:. 
Hétfő! Csütörtök! Szombat! 
Anya sikong. 
A menet kikanyarodik a kapun. 
Énekesek: Kintről: 
Christi! Christi! 
Harangszó. 
Ifjúmunkások kara: 
Mi énekelünk a kialudt utakon... 
Emeleten családfentartó besompolyog a lakásba. 
Kint bőgés, menetelés. 
Énekesek: Menetelés közben: Christi... • 
Ifjúmunkások kara: 
Zászlós gyertyákkal 
Egymásfelé!!! 
Énekesek: 
... isti... 
Harangzengés. 
Csönd. 
Ifjúmunkások az.utolsó akkord kitartott ritmusán 
a jobboldali kapu felé vonulnak. 
Vének visszaözönlenek a főkapun. Gyilkos, tök- 
fejü némberek dominálnak. 
A hegyoldal túlsó láthatatlan feléről most mély 
hangok tántorognak fel a horizonton. 
Egyik vénasszony: Ujjait taktusosan összebil 
lentve : Gyil-ko-sok! Gyil-ko-sok! G3 il-ko-sok! 
Ifjúmunkások még énekelve ép kikanyarodnak 
a kapun. 
A hegyoldalról most véres hangszerek, siró orgonák 
és arany ló homokzuhatagok gomolyognak. 
Vének: Sompolyogva maguk elé szedik a késeket 
az asztalokról: Jézus! Jézus! Jézus! 
Előreszivárognak. 
Kések lobognak a fejük fölött, glóriásan. 
Ifjúmunkások: Már majdnem valamennyien az 
útról énekelnek. 
A hegyoldalról most már piros oszlopok alatt jön 
az ezermellü tömeg mint végtelen éneklő tenger. 
Ifjúmunkások valamennyien az útról: 
Testvérek!!! 
Vének: Farkasfogakkal a kapuk elé peregnek: 
Kórusban: 
Tiszta gyerekmelleket hasítunk neked 
Ó Mária! 
A tömeg most már kigyulladt erdő üstöké és bim 
bózó nevetés és szorítja egyre összébb a falakat. 
Vének: kórusban: Megrágjuk neked a báránykák 
szivét... 
A tömeg folytonos nevetésben az ég megtisztult 
temploma alatt elvonul. 
Vének: Ó szabadits-meg-min-ket!!! 
Dermedt csönd. 
Aztán: 
Vének visszasompolyognak az asztalokhoz. 
Egyik: győzelmesen felvonyít. 
Valamennyien vonyítanak. .. .... 
Dermedt csönd.