152 SZÁMVETÉS Örömmel csak a kielégített élet visel hető el. Ez egyúttal az élet kapitális principuma és minden mozgás létre hozója. Gondoljunk csak a primitiv ember életakarására: a művészetükben ez a 'mérhetetlen erőt fejezi ki, mely minden vágyat teljesedésbe hozhat; bár mely időben és bárhol. Ez a mérhetetlen erő pozotiv szimbóluma a kielégített élet akarásának. De több is ennél: narko- zisba-ejtés a kielégitetlen élet elvisel- hetésére. És ezer egyéb narkózis is fojtotta bennünk tudat alá az életet. Ezen hiába sopánkodunk: a csupasz ösztöneit tenyei'énhordó ember -csakis igy csordá- sodhatott „civilizált 44 társadalommá. Civilizáció. Ez jelenthetett volna életet. De ehelyett szisztéma és mecha nizmus lett. Embergépet szült az ujat- teremtő erők lekötésével. Holott az em beri cselekedetek ökonomikus gépekké mechanizálásával teremtő energiafeles leget várhattunk volna. Az okot a neve- léstani példatárakkal megterhelt em berben keressük, mely átmentette, a múlt kultúráját a civilizációjában meg változott korba. Állítsuk szembe a kort kultúrájában civilizációjával (tudomány és technika). A múlt kultúrájával az iskolapadban nyomtak agyon és ezt az önmagához nem eszmélt ember átcipeli egész életén! Amikor a civilizáció: a gyorsaság, a mindent-megmozgatás, az öntudat, a perspektíva egy örömös kol lektív élet éléséhez —: egy ádáméva- kulturával ragasztják az embert ember mellé-alá hazug testvérnek a szadisták minden fájdalmas magukralapátolásá- ban: félelemben. Ehhez összegeződik az ember csodálatos ópiuma: a szenti- mentalizmus. Nem ilyennek született az ember és nem ez a fundamentuma a gyerekek já tékos kollektív örömeinek. A kétlaki ember boldogtalanságában a szabad-mozgás és elindulás örömének felérzése volt a MA művészete megindu lásakor. Előtte csak a mozdulatlanság kínját érezték fel, ami azonban lemondó szenti- mentalizmusba csuklott. . — Tagad hatatlan : ezzel autohipnotikus egyen súlyba lehetett billenteni az embert kol lektiven is. (Ez a kispolgári világszem lélet.) Hisz még a cirkuszi fókákat is rá lehet szedni bizonyos ,,morálok“ fel vételére. A civilizáció mechanizmusa kivitt bennünket mint halakat a szárazra és az életetadó levegőért bármilyen buk fencet megcsináltunk. Mert morált kény szer itettek az emberbe, mely gyöke rében sorvasztotta el: a teremtés örö mében. Minden ö; ömét a pénztornyok métereivel mérte össze. Akik ezt se te hették, beledöglöttek egy örömtelen élet minden-mindegységébe. Az első intuíciókból uj erkölcs és etika világosodott bennünk tudatossá: a tör vénytelen (látszólag!) káoszban, de á szigorúan kozmikus törvényekkel de terminált emberrel —: Az ember több az idomított fókáknál. Vissza kell szaba dítani magunkban a teremtő embert a tudás etikájává). Legyen a cselekedet mindenben a tudatos ember örömet (hasznot!!!) szerzése. A múlt morálja nélkül. Gyerekkorunkban házakat gyúj togattunk a vörös színért. Valami istennel csitították el tőle és száz-mással, még a lehetőségektől is — : Van-e még szüksége a tudatos embernek ezekre a tabukra: a larpurlar-etikára és morálra. Az etika és morál semmi egyéb bennünk: mint érzés. Megfoghatatlan előttem az ember, kinek etikus és morális érzései vannak, mert ő nem gyújtogat!!! Felkiáltunk minden immorális szenti- mentalizmus ellen!!! Mert uton-utfélen tálalja elénk a színházakban, múzeu mokban, művészetben, kritikában, filo zófiában és egész társadalmi helymeg határozottságában a kispolgárt. * A művészet teremtés. A megkötetlen akarat építő munkája, amelyben az tel jesedésbe megy. Vagyis: az önmagát- k ifejező ember ér zései nekformába- adminisztrálása. A szeretet szimbó luma, mellyel ember kapcsolódik a világhoz, melyben — hite szerint — boldog. Az ember legelső megfogása: intuíció. Aminek materiális formábaállása mű vészet. Az intuíció megelőzi a logikát. Tehát a tudatosodás felé lépésnek első foka. A MA művészete summájában ezeket a bevezető lépéseket reprezen tálja: az uj- emberfelé! Legelsősorban érzéseit teszi felfoghatóvá. Mert minden nel legelsősorban érzésekkel állunk szem ben. A dolgokat tapogatjuk, de meg nevezhetetlenül, mert ez pusztán világ- szemléletünk állásfoglalása a magunkat körülvevő kor jelenségeiben. Épen ezért csak érzések maradhatnak. (Mert nem a művész mindenhatóságán múlik a vi lágnak máról-holnapra a saját képére teremtése. Ő csak irányokat mutathat!) Feléreztük a múlt gátlásain át szakadva a megkötetlen embert. Az ösztön-ember lehetőségeinek megsejtése. Ezek pedig: testvérré emelkedés a tuda tosan egoista emberen keresztül; eti kussá teremtődés 'a kollektív indivi duumban) a minden etikát tudatosan elejtett emberen keresztül. Mindezekben a tudatosságon hang súly van: a larpurlart éreztük fel a leg főbb emberi nyomorúság forrásául. A MA művészete ösztönös megérzés. Patetikus megnyilvánulása uj érzé seknek, melyet egy uj világszemlélet hozott magával. Ez elindulás volt. Továbbfejlődésé ben: a művészi életforma miértjének pszy- chikai összetételében tudatosítása. Vagyis: a művésznek, mint világszemléletét kinyi latkoztató társadalmi individuumnak — világszemléletében analizálása. Tehát: az ujmiivészet irányt-megj elölő kritikáj a. Eredmények: az uj művész kollektív individuum. Társadalmat egységesen át fogó hitnek és vallásnak megélője és ki- nyilatkoztatója. Speciálisan: a MA mű vészei reprezentálói egy közös nevezőnek, melyen a kor elindítható egy uj életforma lehetőség: a dynamikus, a folyton- teremtő individuum, mint társadalmi elem — felé! Ez egyúttal a MA művé szetét igazoló cél is! Mert joggal kér dezhetjük: micsoda pozitív érték a mű vész életformája a társadalomban. Többet tudunk-e megfogni segítségével az életből, vagy szegényebbek leszünk narkózisaink ban ? A művésztől egyetemes törvényt és ennek építményeit követeljük: egye temes hitet az individuumnak; egye temes vallást a társadalomnak. Az egyetemes törvényt érezzük az ösztönben. Az egyetemes hitet az életben. Az egyetemes vallást a kollektivitásban. Ehhez közvetítő eszközök: Mindenekelőtt megszabadítása az em bernek szellemi béklyóitól, hogy vissza nyerhesse teremtő erejét. Ezt: a mű vészetben. Tehát a logikán kivüleső fix pontról indultán. Mert a logikával min dent össze lehet hazudni. Csak az érzések pozitívumok. — Mindent felfejlődtetünk a maximumáig. Mert csak a szélsőpon tokig jutva értékelhetünk. A tévedés, az értéktelen önmagától kihull. Hogy világszemléletileg hányfelé sza kadt szét a kor, azt épen a művészet különböző irányai dokumentálják. A MA művészei mindezek fölé a szélsőségbe- fejlődést tendálják, hogy az útközben értékeknek felismert dolgokat a társa dalomnak prezentálhassák. A MA tehát nem beérkezett irány, vagy kikalkulált teoriábazártság. Ön magában is örökös mozgás és fejlődés. Ilyen értelemben nem kész-emberek le rakodási helye: laboratórium, mely a felmerülhető kérdéseket tisztázza a mű vészetről, a művészet és ember, a művész és társadalom viszonyáról. Mert a művész ember! És megnyilatkozása nem lehet más, csakis társadalmi megnyilatkozás! Kudlák Lajos A MA pártoló és elő fizetési ára: Pártolótagsági dij egy évre: 500 K., 100 szokol, 60 dinár, 100 lei, 50 líra, 50 frank, 50 svájci frank, 10 dollár. Állandó pártolótagsági dij: 1500 K, 500 szokol, 500 lei, 300 dinár, 150 lira, 150 frank, 150 sv. frank, 30 dollár. Előfizetési dij tel évre egy évre: 500 K. 75 szokol 40 dinár 75 lei 75 márka 20 sv. korona 4 dollár 20 lira 20 frank 8 sv. frank 300 K. 40 szokol 20 dinár 40 lei 40 márka 10 sv. korona 2 dollár 10 lira 10 frank 4 sv. frank Egyes szám ára: 50 K. 7 szokol, 4 dinár 7 lei, 6 márka, 1 és fél sv. korona, 25 cení, 2 lira, 2 frank. A HA amatör számainak (megjelenik egy évre: 1000 K. 100 szokol 100 márka 60 dinár 50 lira 100 lei 10 dollár példányiban.) fél évre: 500 K. 50 szokol 50 márka 30 dinár 25 lira 50 lei 5 dollár előfizetési ára 50 Egyes szám ára: 100 K., 10 szokol, 10 márka, 10 lei, 8 dinár, 6 lira, 1 dollár. „Ma“ havonta egyszer megjelenő aktivista művészeti és tásardalmi folyóirat. Szerkeszti : Kassák Lajos. Hetyettes szer kesztők: Uitz Béla és Barta Sándor. Felelős szerkesztő: Josepb Kalmer. Szerkesztőség és kiadó hivatal: Wien, XIII., HmalienstraBe 26/11. Németországi képviselőnk: Moholy Nagy László, Berlin’W 35, Lützowstrasse 73, fitelier. Csehországi képviselőnk: Kudlák Lajos, Lucenec, Massarikova u. 11. Szlovákiai képviselőnk: Mácza János, Kossice Massarikova u. 25. Jugoszláviai képviselőnk: B. Tokin Zagreb, Hatzova 9/1. VII. évf. 1. szám. Megjelenés dátuma 1921 Novemoer 15. — fl lap minden cikkéért a szerző felel. Druck: ,,Elbemühl“ Wien, IX., Berggasse 81. —