28 vált tárgyi oldala felöl és a belső életességre vonatkozón gáttalannl viseli korunk túl racionalizált emberi tí pusainak a jellegét, ott az ábrázoló vonatkozások szerencsésen bővitik és gyarapítják a művészeti al kotás emberi és világba nyíló tartalmát. Gondoljunk pl. a szobrászatban Archipenko nagyvárosi nőire. Mérnökök, mechanikusok, szervezők, a soffőr, a pilóta, a gyári munkás csupa olyan típus, mely a 'kubista arckép és figurális művészet számára bizonyosan nyújt még értékes motívumokat. Egyelőre azonban kevés belső ellentét nélkül való megoldása akad a szerves tárgyak problémájának. Kubista arcképek és figurális alkotások, melyek ből a szerves tárgyi vonatkozások nyoma nem veszett ki még egészen, többnyire kijózanítóan, hieroglifsze- rüen hatnak. Talányok, melyek az embert nem arra csábítják, hogy megoldja őket. Időt vesztegető for- malisztikus játékok. Gyakran igen szellemesek, a rezzenések és megtörések ideges, szögletes disszonanciá jával, finoman babráló csomósodásokkal, halkan test- véresülö és kereszteződő vonalakkal. De mégis csak: játékok. Talán csak adoma, hogy Picasso egy női arcképét vámhivatalnokok fortifikációs tervrajznak nézték. De igy is: A vártervről szóló adomának szándéktalanul ko moly és mély értelme van. Egy Picasso vagy. Braque- féle sikszerüen kubista portré vonalrendszere a leg naivabb szemlélőben is föl tétlen ‘ bizonyossággal vala miféle mérnöki műnek a képzetét kelti. Hogy erődí tés vagy bonyolult transzmissziós üzem avagy mozgó erőnégyszög képzetét-e, egyre megy. A matematikailag logikus, a mértanilag szerkesztett rendnek a jellegét nem lehet félreismerni. És ez a jelleg a szemlélő beérző tendenciáival kerül összeütközésbe, aki sem tisztán formai, sem a tárgy felől elegendő erővel elvontan ható képet nem lát maga előtt, vagy tárgyi teljesség helyett meg éppen csak töredékeket vehet szemügyre. Mig azonban a sík és plasztika korábban megkísérelt ösz- szeegyeztetésekor ezeket a töredékeket még össze le hetett képzelni valamelyes festői átabotába, a kubista sikportrék otromba realisztikus töredékeiben (hajfür tök, bajusz, gallér, gomblyuk, fülönfüggő, sapka stb.) a leggyakorlottabb szem sem találhat vonatkozásokat valami emberi egészhez, sem szervesen természetbe ágyazott, sem kulturált, sem civilizációban elracionali- záít típusokhoz. De nemcsak portréknak, hanem elvont tárgyú ku bista csendéleteknek is vannak csupán töredékes vonat kozásaik a tárgyi formához. Mig azonban azok halott vagy alig mozduló formalisztikus mesterkedések, emezek a legcsodálatosabb élettel' teljesek. Ennek a különbségnek a döntő okát tehát csak a tárgy felől lehet keresni. Az arckép tárgya, az ember, a sikszerü kubista alkotásban ábrázolás és életesség szempontjából egy aránt többnyire teljesen elsikkad. Mert lényege a forma lényegével nem érintkezhetik. Az ábrázolt, sőt akárhányszor a képbe erősített elvont (mesterséges) csendéletbeli tárgyak, az üveg csészék, játékkártyák, hegedűk, könyvek, ujságszel- vények stb. a kubista sikalkotásókban olyan erős, tiszta, nemes érzéssel csendülnek, amilyenre ezeknek a dolgoknak soha, egyetlen naturalista vagy impresszio nista ábrázolásában nem volt példa. Mert lényegük a forma lényegével bensőségesen érintkezik, sőt: egyazonos. Mert itt a kubizmus formája a maga sajátos, egyedül való tartalmára akadt, az alkotás hivatott tárgyára, a szellem a matériára, melyet magával azonos lényegíinek: lelkűnek tudott megélni. A mechaniko-technikái kelet kezésnek és működésnek a testi világa a matematikusán szerkesztő, logikusan organizáló és esztétikailag tisztult modern szellem szövetkezett. A kubizmus végső objektív igazsága és ezzel stílus beli jelentősége, az uj, a sajátos és jövőt Ígérő, amit hozott, együtt állés bukik az elvont civilizativértékekre való tárgyi szóritkozással és azzal a megismeréssel, hogy szerves természet- és kulturadta értékekről le kell mon danunk. A kubista formát mint művészeti szemléletet adekvát tartalmával kell megtölteni, a végtelenül sok- alaku és mozgalmas valósággal, mely a modern gép ben, valamint ennek a gépnek az óriás és preciziótechni- kai müvekép támadt, a hidak, gyárépületek, felhőkar colók eroplánok és mikroszkópok egyetemesen tipizált struktúrájú és formájú világával. A tárgynak és a ku bista víziónak az egysége itt eleve elrendezett harmó niává mélyül és valóban kozmikus tereken uralkodik. Apró csendéletszerü szépségektől a legmonumentálisabb kinyilatkoztatásokig terjed. Minden pontján az alkotó művészember legnagyobb alanyi izgalmai fütik és mégis objektív igazságot hirdethet. Módot nyújt zár kózott formába öltött expressziókra. Egyéni teremtéssel létrehozott müvek egy óriási közösség dokumentumaivá emelkednek általa. Mert a modern közlekedésügyi és ipari technikának mindenütt egy a szellemi és forma világa, ahova csak elkerül. Már pedig a technika olyan szervező és társadalmi tényezője korunknak, melynek a hatásai már ma túljárnak minden faji és osztálybeli elszigeteltségen és kontinentális korlátozáson és amely nek a fejlődési és terjeszkedési lehetőségei egyenesen határtalanok. * * * Hogy a kubizmus csak a kezdetben megkísérelt tárgyi és formai kompromisszumok és kétlakiságok fokozatos elvetésével jutott mai szellemi hatalmára, azt meggyőzően bizonyítja a kubista Cdeizes művészeti fejlődése. Amily mértékben közeledett a tárgyi és formai tekintetben egyaránt elvont, tisztán sikszerü és fron tális vízióhoz, annyira gyarapodott objektív élettarta lomban/tárgyi igazságban és uj stílusbeli jelentőségben. Ahol Gleizes a korai Braque és Picasso tárgyi és formai meghasonlását követi, ott ő is gazdag ugyan elemi festői értékekben, de.az egyértelmű, határozott stílusbeli tartalom szempontjából annál gyöngébb. A vonatkozások, melyek művészetét egyenesen és át szellemültél! kapcsolhatnák valamely viziószerüen föl érzett, de konkrét és kolléktive ható valósághoz nagyon szegényesek. Ez az eset, valahányszor pl. egy városi képbe szerves motívumokat is visz bele, folyót, fákat, lombokat és igy egyrészt a szerves és elvont testiség, másrészt pedig általában a plaszticitás és a sik össze egyeztetésére kénytelen törekedni. Mihelyt azonban a kubizmus számára rendelt tárgyi területre szorítkozik, egy modern nagyváros technikai és építészeti amerika nizmusára pl. és fölindul a plasztikai és dimanikai értékek eme roppant halmozásán, akkor a tárgyon életre kapott alanyi érzései önkéntelen lendülettel nőnek vízióvá: A formák egész világa épül a vásznon, alapjá ban más világ, mint az emberiségnek bármely eddig volt szintetikus, életjelzése, kozmikusán, sorszerüen tornyosodó, égbe meredő. Mert itt a forma és a tárgy lényege mélységesen egy, mert itt a kubista konstruk-