31 A kubisták nem akarják vagy nem tudják az összefüggést látni. Hallani sem akarnak arról, hogy művészetük világszemléleti problémákat nyilvánítson. Csak a formát tartják szem előtt és ennek a formának a modern civilizáció szellemével való öntudatlan benső érintkezéséből, sőt lényegbeli egységéből ösztönösen teremtik képeiket. A szellem a tőkés anarchia és a polgári epikurizmus meg hedonizmus szülötte. A kubiz- mus ennek az anarchiának az izgalmas kuszaságán csügg, s stilusigenlését elmúlt kultúrák érdekes rom jaiból és modern nagyvárosok káoszából szedi össze. Ezért hasad a formája annyira sokfelé, ezért olyan nyugtalan és dekadens, ezért nem képes kijutni a csak esztétikai szenzációkra éhes idegek és szellemi ötletek játékából. Innen való az ellenszenve is, mellyel minden erkölcsi és világszemlélő öntudattal és az ilyen öntudat kifejezésével szemben viseltetik. A kubizmus egy általán nem akar expressziv lenni. Megelégszik esztétikai szemlélet variációinak igaz, fölényes virtuozitásával, melyek témája mindig: a jelenbeli civilizációs forma. Azáltal azonban, hogy rájutott ennek a formának ,a szépségtörvényére, a kubizmus szükségképen magával a formának az éle.tes. gyökerével is érintkezésbe kerül: a civilizáció konstruktív technikai vonatkozásaival. A modern technika azonban nemcsak mérnöki és üzleti kérdés. Az egyetlen lehetőség, amelyre a szociális jövő a fizikai és lelki emberi fölemelkedés minden reményével támaszkodik, amelyre támaszkodnia kell. Az egyetlen talaj, melyen az ember a maga és világa hatalmas ura lehet — túl minden individualista szükkeblüségen és heroikus magányosság-tragikumon, korlátlanul fcele- fonódva a társadalomba. Szellemi és erkölcsi átértékelés árán ugyan, mert a technika sürgölődése ma még túlságosan hajsza a csak praktikus előnyök és nyere ségek után; túlságosan rabszolgája a tapasztalati észelvüség dogmáinak; de mégis vele a modern techni kával és technikailag megszabott civilizációval és szem - ben minden vézpári esztétizáló és romantikus és nagyon és késői idealizmusokkal, melyek elmúlt közösségei kultúrák, istenhivések és misztikus természetbe fono- dások elszürt visszfényeiképen kisértenek még a világon. Mert az európai jövőnek kollektív felsőbbrendü emberek társadalmára van szüksége. Szüksége van az egyes embereknek, önmagával és másokkal szemben való fegyelmezett, kemény erkölcsű akaratára. A szel lemi és érzésbeli életet kollektiven, sőt kozmikusán személytelen, metaszubjektiv perspektívákba kell hogy emelje. A jövendő emberi közösségnek hatalmas földi tudatosságban kell acélosodnia, legyőzve a ma anyagias ságát. Ennek a fölemelkedésnek a lépcsőfokait csak a civilizáció produktív erői építhetik: tudás és szervezés technika és szellem. A kubizmus eljutott korunk civilizativ és kon struktív öntudatához, de nem vonja le azokat a világ- szemléletre és tettre szólító társadalom-forradalmi és művészeti következéseket, amelyek ebből az öntudat ból kínálkozik. Életessége elérte ugyan annak a sze mélytelen tárgyilagosságnak az esztétikai egybesü- ritését és beidegzését, mely minden technikai szerkezetet önmagába Ívelő világgá határol el, és ennek a világnak az emberét is ráfogja alanyias emóciónak a távolba való vetítésére. De a kubista szerkezetek arisztokrati kusan tartózkodó frontalitása 'sokkal rafináltabban mámorosa a szépnek, sokkal törékenyebb, semhogy egy kollektív és civilizativ hatalom akaratának a pa rancsoló monumentalitását magába fogadhatná és visel hetné. Ezért is hiányzik a kubizmusból az a fegyel mezett erkölcsi nagyratörés, mely egyedül lehet csak támasza, a végső formai egyszerűsége és törvénye az architektúra akarásának. Már pedig architektúra az első és legfundamentáli- sabb létföltétele minden eljövendő művészeti fejlődés nek/amennyiben ez társadalmi jelentőségre törekszik. Architektúra hordozó és támasztó erőkre és koro názó betetőzésre való tagozódást jelent. Földhöz kötött, de biztos sulyosodást és győzelmes törekvést pozitív tér és formahatárokat. Hogy ennek a jövendő architektónikus térnek a struktúrája és ennek a jövendő formának a lényege a civilizáció konstruktív gondolatából a modern techni kából adódik majd, az természetes. Éppen olyan természetes az is, hogy a jövő festő- művészete és szobrászata, a maguk elsődleges architek túrába beilleszkedő formai vázát ábrázolón fogják betölteni. A szó legteljesebb értelmében újra tárgyias- ság kell, hogy legyenek. Jelentőségük különben nem volna közérthető. Művészet pedig, mely csak esztétikai specialisták élvezet és munkaalkalma, erre az elszigetelt körre nézve lehet még annyira kozmikusán kinyilat koztató, életbeli érvényessége sohasem bővülhet tár sadalmivá. A jövő festészet és szobrászat teljes tárgyilagossága azonban nem fogja a művészet naturálisztikus vagy realisztikus külsőséggé való fajulását jelenteni. Már a forma tektonikus egyszerűsége és kötöttsége is elejét veszi ennek a veszedelemnek. Ez a formaépitkezés azonban már maga is eredménye annak az akaratnak, mellyel a kollektív és civilizativ ember önmagát emeli majd fizikai és objektív szellemi valósággá. A forma maga is expresszió már. De ez áz expresszió olyan ki fejezésre való törekvésnek az eredménye, mely a maga logikus és valósághoz kötött lényének a beteljesülését nem kell, hogy a tárgy: az ábrázolás, .vagy a formai törvényszerűség.elől való futásban keresse majd. A jövendő művészet az ábrázolás, kifejezés és forma tökéletes architektónikus egységét fogja hozni, az egy szerű sik monumentális frontalitásában. Kell, hogy meghozza ezt az egységet, az életből eredő és az életre hatón, ha szerencsésebb szabadságra való összegyűjtője, fegyelmezője és nevelője akar lenni az erőknek, mint amilyenek a kereszténység és a polgári közművelődés keretei voltak, melyek a ma tőkés anarchiájára vezettek. A kubizmus maga nem vitte eddig az egységig. De konstruktivitása építette az első lépcsőfokot, mely ennek az egységnek az ifjú művészetben való hirdetésére vezetett. Már akadnak jövőbe mutató kísérletek. Az ipari és közlekedésügyi célokat szolgálótechnikai építkezések rendszere már régen kialakult, minden szerencsétlen, kísérletezgetés ellenére is, mellyel szer kezetük hóditó gondolatát hagyományos vagy „modern" formák mögé akarták bujtatni akadémikus építőmeste rek. Tatlin tornya jelentős munka a géparchitektura terén. Az ifjú orosz fesztészet és szobrászat keményen állja a harcot, mely előbb-utóbb el fogja dönteni ezt' az épitőművészeti problémát. Más országbeli művészek, kik ugyancsak a társadalmi forradalom világszemléletét vallják, hasonló utakat járnak. Nem is kell messzire mennünk. Itt van pl. Kassák Lajos, Bortnyik és Moholy- Nagy képarchitekturája. — Térrendszerük eruptív széttárulása, a mód, ahogy ellentétesen elhelyezett