43 a mezőgazdaság, az almatorták és a női meJIek között biztonsággal tudjunk mozogni! Mi a villamos, természet- tudományos festészetet követeljükj!! A hang, fény és villamosság hullámai egymástól csak hosszukban és rezgési számukban különböznek; az amerikai Thomas Wilfred szabadon lebegő mozgó képjelenségekkel végzett sikerült kísérletei és az amerikai és német szikraállomások hangkisérletei után gyerekjáték ezeket a hullámokat megfelelő kolosszális transzformátorok segitségével szines, vagy zenei légképzetek módjára használni . . . Éjjelente óriási szines káprázatdrámák fognak lejátszódni egünkön és napközben ezek a transz formátorok hanghullámokra szerelődnek át, melyek megzengetik az atmoszférát!! A villamosság lehetővé teszi számunkra összes haptikus emanációink mobilis színekké, zajokká, újszerű muzsikává való átformálását; a taktilizmus, melyről Marinetti azt hirdeti nekünk, hogy az ember vele a gördülő szalagok által előidézett érzé seinek hatását kiálthatja világgá, pótszer az órómai gladiátormérkőzések szadizmusáért, ennek szelleméből pattant elő, de semmi újat nem jelent! Mi összes érzékeink kiszélesítését és meghódítását követeljük! Szét akarjuk robbantani eddigi határait! Olaszországból kapjuk Marinetti taktilizmusának hírét! 0 homályosan fogta nleg benne a haptikus érzés prob lémáját és megrontotta azt! Marinetti, Európa legmoder nebb embere ellenszenves nekünk, mert a véletlenből indul ki és nem a fölényes tudatból. Le minden nem vitálissal, le minden megnyugtatással! Képzeljük csak el, hogy minden érzékünkkel elvegyült, vagy valamenyi- nek csaknem döntő alapja a tapintás érzéke, a haptikus érzék, melynek emanációi excentrikus érzésképesség módjára a föld 600 kilórnéteres páratakaróján át mint kivetitett tekintet a Szinuszig vagy a Göncölszekérig hatolnak, — és akkor nem látható be, miért ne tennénk észleleteinknek ezt a legfontosabbikát önállóvá, uj műfajjá. A haptizmust követeljük, amint hogy az odo- rizmust is követeljük! ! Terjesszük ki a haptikust és alapozzuk meg tudományosan az eddigi puszta vélet- lenségen túl! A haptikus művészet meg fogja szélesíteni az embert! Mi végre ragaszkodnánk szentimentálisán a szem vagy fül régi művészetéhez ? Minek égyáltaíáfí az érzések, melyek csak valaminek megtartásában, emlé kezetbe idézésében állanak? Az uj embernek legyen bátorsága újnak lenni! Engedjük át az élet lefényképe zését, a pszichológiát, a lelki és kedélybeli rázkódtatások átértését a gyöngéknek, akik nem tehetnek egyebet, mint hogy benne vájkálnak, nekünk ezek époly kevéssé vesznek el, mint testi mivoltunk, a keménygallérok és a női nadrágok. A maguk és Lottika szépségének örök imádóihoz olyan művészet való, amilyent a cigaretta skatulyák vagy a szappankartonok nyújtanak, mi azonban közvetlenül bele akarunk merészkedni teremtő emanációink kellős közepébe. Ez nehéznek látszik egy olyan ország ban, mint Németország, melyben még nerü volt valamire való idea, amit ne tettek volna nyomban e fajta lelki árnyékszékének használati tárgyává. Ennek a környéknek egyetlen modern embere, Hiilsenbeck Richárd vissza vonult a homályba és mi tiszteljük hallgatását! Le a német lélek csomósságával! Lássunk hozzá legfontosabb testi érzékünk kifinomitásához; éljen a haptikus ema- nació !! Le a felületesen értelmezett taktilizmussal, a haptizmus a modern életérzés differenciálódása! Építsünk haptikus és telehaptikus leadóállomásokat! A haptikus szinház az élő sírásóknak ezt a polgári osztályát, mely gazdaságosságában és állítólagos ^tudományosságában örök téli álomra gubózott be, elcsenevészedett életerejé ben fogja találni, felrázni, oszlásnak indítani ! Tudjuk, a nagy feladatok léteznek, de nem akarjuk magunknak megengedni azt, hogy erőtlenül és gyöngén .imádjuk a nekünk elérhetetlen ideált! Végleg el akarjuk vágni az összeköttetést a szentimentális hátvédekkel, mint Istennel, ideállal, hírnévvel!A mi feladatunk, megküzdeni a tö m egr o in anti ka utolsó és legfinomabb formájával, és rábírni az embereket arra, hogy tudatára ébredjenek mai sürgős és szükségképen feladatuknak, mely mindenkit a maga helyén vár és hogy ne fussanak többé időszerűtlen óhajok kékvirága után, melyeknek úgyis csak a jelen munkájához váló gyöngeséget kell leplezniük! Vissza fogjuk utasítani- a szédelgő állítást, hogy egy távol jövő ideáljai fontosabbak, mint a munka a mi teljes feloszlásban lévő korunkban: követeljük annak beismerését, hogy a legértékesebb ember és a legnagyobb gondolat sem emelkedik leg- kevésbbé sem fölébe a mindenki számára közösnek és hogy senkinek sem adatott blyan ideákat meg ragadni, melyek nem voltak előre kiképezve az emberi társada lom tudatvilágában! Követeljük, vessenek véget a kis individualista csalásnak és kijelent jük, hogy csak azért támasztjuk az emberi érzék-em anáci ők kibővítésének és megújí tásának követelését, mert ezt a dolgozók osztályában e,gy rettentheteti en és történel mietlen ember születése előzte meg. Az atomnak tekintett egyén egyetlen feladata: meg találni törvényét a saját megkeményedett Énjén, és az Énje ellen végzett mindennemű és formájú munka révén ebben.az uj, jelenlegi világban kell megvalósuláshoz juttatnunk minden, az atomban lakozó erő önkéntes odaadását! Salut íiux camarades! RAGUT H AUSMANN Ford.: Gáspár Eridre. VERS Egész nap fekszünk — a hátunkon — mi meg őrült hullák és lábunk nagyujjára ültetjük az Asszonyt. Éjjel bicikliversenyzőket lihegünk! Millió ápolónő fehér sátorral a fején puha tejcsarnokokkal a mellein körülfolyja testünket de füleinkből kifüstöl a faluvégi kutyák vonyi- tása és szemeinkből megkéselt ludak gágogva rö pülnek Dél felé!