r 
12 
L 
7\ Pikabia: Francia dada 
AMAAVUKUTU (ZULU NÉPMESE) 
Egészen kezdetben történt, mikor először jelent meg 
az élet forrása, hogy néhány hegyigalamb lerepült egy 
házhoz. Egy asszony ült a ház előtt. A galambok bemen 
tek és hamut szórtak a földre. Az asszony kiabált. Ez 
férjes asszony volt és nem voltak gyermekei. Az asszony 
azt kiáltja: — Idejöttek, hogy kigunyoljanak engem. 
Látták hogy nincsenek gyermekeim. Ezért szórtak hamut. 
Akkor hat galamb eléjement. Egyik mondta: — Vu- 
kutu. A másik kérdi: — Miért mondod, hogy vukutu? 
Az első megint mondja: — Vukutu. Megint megkérdi a 
másik: — Miért mondod, vukutu? 
Mindez az asszony jelenlétében történt. Akkor azt 
feleli az első: — Vegyél egy tüskét és karcold meg maga 
dat! — A másik azt mondja rá: — Vukutu. Az első foly 
tatja: — Vegyél egy tüskét, karcold fel magadat. Vegyél 
egy kis megalvadt vért, tedd egy edénybe. Zárd el az 
edényt alulról és állitsd félre nyolc hónapig. Alulról 
legyen zárt és a nyolcadik hónapban — mondja a galamb 
nyisd ki az edényt. 
Az asszony kinyitja az edényt és benne talál egy 
gyermeket. Az edényben az alvadt vércsomó mellett egy 
gyermek feküdt. 
A galamb azt mondja az asszonynak: — Vedd a 
gyereket, kösd zsákba és adjál neki enni. Egy másik 
galamb jött és mondta: — Csavard be takarókba és fek 
tesd le házad mögött úgy, hogy a többi asszonyok meg 
ne lássák; tápláld őt olyan bőségesen, hogy rögtön meg 
növekedjék. 
Akkor a gyermek rögtön megnövekedett. 
A férj hazajött estére. Az asszony igen nagy tüzet 
gyújtott. De a férj semmit.sem tudott a gyermekről, mert 
a gyermek csak az alvadt vércsomó gyermeke volt. Az 
asszony előhozza a gyermeket a ház mögül, elmegy vele 
a férj előtt, leül és maga elé teszi a gyereket. Vesz gyer 
mekeledelt, a gyermek elé teszi és mondja: — Egyél egy 
kicsit, itt az ételed, gyermekem. 
A férj elcsudálkozva kérdezi: — Iionnét való ez a 
gyerek? 
Az asszony feleli: — Ez itt az én gyerekem, alvadt- 
vérem gyermeke, galambok gyermeke, akik engem bölcse- 
ségre tanitottak. Azt mondták, hogy karcoljam fel és vág 
jam meg magamat, és vegyek az alvadt vérből egy kis 
csomót, zárjam egy edénybe és ebből gyermek lesz. 
Ekkor a férje örül, hálálkodik és mondja: — Én ma 
vidám és boldog vagyok. Most már van gyereked. Ez igv 
nagyon jól van. Ford: Dénes Zsófia