18 Bérnáth Aurél: Kép EGYÜGYŰ ZAHARIÁS A MEGVÁLTÓ A grundokon állatok füstölgő hulladéka s a meg sebzett szardiniásdobozok között élt Együgyű Zahariás a Megváltó. A lyukas lavórokban már szinültig telt az este és a trágyadombok köré, mint szent máglyákhoz vándoroltak a gyertyaszemü kandúrok. Együgyü Zahariás egy holdsárga esernyő alatt lakott, ott ahol a mindenféle kondenzesdobozok és a felapritott magzatok patakjai egymásbazokognak s a sok füszertelen bádog széles hullámokban hömpölyög a grund tégladokk jai között. Ó Zahariás füszerkereskedésének partján csak egyet len fa ácsorgott öngyilkosok cingár kötélmaradékaival s kezek csokraival a lombjai között. S amikor az estében felhúzta a redőnyöket, a kerítések hézagai megvilágosod tak s a külvárosok csapszékeiből meg a raktárnegyedek szobácskáiból meg a nagy körutak kis bordélyfalvaiból meg a templomárkádok kolduspadjaiból meg a tenger magas gyárkémények alól jöttek zsákbavarrt gyerme keikkel, lufballon könnyű gyomrukkal és mákszemnyi szivükkel a szegények. Amint óvatosan átléptek a hasadékokon, látni lehe tett némelyik egyszerű villanykörtét hord csak a szive helyén, s az bizony olyan keservesen világitott, mint a kiégett lámpácskák az éjfélutános lépcsőházakban vagy az elhagyott klozeteken. S aztán jöttek egyenkint és jöttek párosával és szót lanul letelepedtek a partokon. Fönt egy kis homok buckón a holdfényü esernyő alatt ült Együgyü Zahriás a Megváltó. A közeli bérpalotából tizenkettőkor szokta kihají tani a vöröshaju bankár az utolsó pléhdobozokat és akkor beforradtak a kerítések hasadékai és tolvajok és rendőrkémek és gyilkosok meg alkoholisták már mind ott ültek mozdulatlan. Együgyü Zahariás akkor igy szólott hozzájuk: — Mióta magatok közé fogadtatok csak szegényedni látlak benneteket. Asszonyaitok számlálatlan bevarrt zsákot hordanak partjaimhoz, látom melletekben már mákszemnyire zsugorodtak a lámpások s a gyomrotok ban látom az agyagból gyúrt kenyereket. S látom, hogy még azok is meg vannak számozva és felváltva cipelitek őket. Néha már megálltok a templomok előtt és hinni próbáltok a tulvilági örömökben és hinni próbáljátok, hogy talán mégis szénának születtünk az aranycsinálók iillepe alá. Én csak egy egyszerű csavargó vagyok, de mon dom nektek miellőtt szomorúságaim és örömeim vizzé válnának bennetek, hogy ti olyankor összecserélitek a világosságot és a kenyeret termő napot a kivattázott ülleppel. Szavak izét megelégeltem, ideje, hogy széttör jem közöttünk a prédikációk hazug hidait és erotikus ligeteit. Cselekedni akarok értetek! így szólt Zahariás s felemelkedett, vékony lábszárain macskabőrökkel és tenyérnyi mellén zsákhordók rongyai val. Feje sárga volt mint a csurgatott méz, karjai üveget folytak a levegő hálójában, szája egyetlen zöld sikátor volt. S amint megindult a törmelék rakások hajszálnyi gerincén körülötte a kétoldalt morajló tömeggel úgy tetszett, mint egy holdkoros kötéltáncos. A tömeg eléje mögéje morajlott s felmutatta a leg soványabbakat és legformátlanabbakat maga közül. így értek a kapuhoz, s ekkor egy alig méternyi, soványka tehén bégetett vágtatva feléjük az utca végiből.