30 tf. i a MA testvérid pia az ..Ut f megjelent Novisad fojtogató szisztémánál, holott nekünk metódusra van szükségünk. Nem szabad megnyujtanunk a kétértelmű ség uralmát sem úgy, hogy kívülről uj mázzal vonjuk be, sem úgy, hogy ok nélkül megszorítjuk az átértékelés munkáját. Az első esetben nem értettük meg a művészet mun káját a fantázián kívül, mely annak arcát divatszerűen módosítja, hanem ezt a munkát az általános emberi mun kával egyvonalúnak vesszük: a festő egyedüli foglal kozásának különféle tények riporteres visszaadását te kintjük. Ilyenkor a nihilizmus leselkedik a gyorsan holt pontot ért művészre, mert természete az embernek ra gaszkodni a bizonyosságokhoz, melyeket a lényegéből gyúrt törvényekre épített világban érint. A második esetben útközben állunk meg és kijelent jük, hogy eljutottuilk a világ végéhez, mert nincs bátor ságunk tovább merészkedni a szintézis felé és inkább megmaradunk az analízis mellett. Vannak esztétikusok, akik a piktura szótárát akarják megújítani, mikor a tár gyaknak egységet adnak. De ahelyett, hogy a rosszúl értelmezett problémát félretólnák, festészet alatt továbbra is változatlanúl a külvilág ábrázolásának módját értik és előre sejtve az ellenvetést, sietnek hozzátenni, hogy a tárgy megtartásának célja egyesegyedűl a művészet em- beriesitése. Meg kell adni, hogy furcsa szempont, mellyel példá nak okáért egy motor feltalálója édeskeveset .törődik, egy szerűen azért, mert nem azt igyekszik utánozni, ami már van, hanem a nyers anyagból, melynek tulajdonságait is meri, egy meghatározott célt szolgáló valamit akar terem teni. ■ • A festészetnek tehát vissza kell adnunk egy, a jelen ségektől független realitást. A zenész sem azt tanulja, hogy a szót vagy a külső zörejeket utánozza. Veszi a tulajdonságaikban, vonat kozásaikban, ritmikusság és zengzetesség szempontjából tudományosan tanulmányozott hangokat és fegyelmezett organizmusokat alkot, korántsem külső zörejek de formációit. Mondjuk meg bátran, hogy a festőnek is ugyanez a teendője. A festészet realitása — tény. A felület formái tulajdonságaikban, vonatkozásaikban ritmikusság és szinezettség szempontjából tudományosan tanulmányo- zandók. Akkor a festő fegyelmezett organizmusokat fog alkotni és korántsem tárgyak vagy külső látványos ságok önkényes deformációit. Mint ahogy a zenét az emberiesiti, hogy az ember nek készül, azonképen a festészet is azáltal emberiesűl, hogy az emberé. Az emberiesités nem memória dolga. És a kétértelműség magától el fog oszlani. A mostani zűrzavar helyett, mely hatalmába ejti a művészt, aki tegnap még semmit se tudott és ma már az általános felfogáson túlmenő ismeretek szükségét érezve azok kifejezésében alkalmatlan eszközzel dolgozik, a fogalmak rendezése minden anyagnak megadja majd valóságos lehetőségeit. Akkor nem látunk többé sik felületen annak fölébe helyezett dolgokat, dolgokat, amik indifferens fekete lappá teszik, melyre valaki egy tétel bizonyítását irta, hanem be fogjuk látni, hogy a festő hivatása ki zárólag ennek a sik felületnek meglel- kesitésében áll s egy uj tény megteremtése felé tendál, mely beéri avval, hogy él, anélkül hogy valamit megmagyarázni akarna. A művészi alkotás e fogalma különben napról-napra jobban testet ölt. De a realizáció fogalmának határa van. Mert realizálni nem lehet a titok nyitja nélkül. Elen gedhetetlen szükség van egy egész tudományos kul túrára. A piktura szilárd alapot fog találni az aritmetiká ban és geometriában — formák — és a fizikában — színek. — A festő akkor tudni fogja, hogy ha a leg nagyobb szabadsággal akarja realizálni belső Énjének titkos arculatát, alá kell vetnie magát az univerzumbeli törvények mozdulatlan alapelveinek. Könnyen lehet séges, sőt nagyon valószínű is, hogy ezek a törvények nagyobb rendszerbe helyezve viszonylagosak, ám a mi biztonságérzetünket kielégiti, ha abban a rendszerben, melybe magunk beletartozunk, egy világát teremthetjük meg az érzékelhető formáknak. Aki nem ismeri vagy tagadja ezeket a törvényeket és azt állítja, hogy ha az alapelvek örökkévalók, maguknak kell manifesztálódniuk, azok nem értették meg, hogy ha az organizmusokat al kotó természet szükségképen egy szigorú processzust követ, a teremtés müvét végző ember is kell, hogy lelki ismerete legyen egy nem kevésbbé szigorú processzus nak. Ezen az igazságon és a belőle levezethetőkön kívül van az esztétika területén a rút, a rút, mely a törvény létezésének bizonyítéka. 1022 április. hord: Gáspár Emire DON LOYOLÁI INIGO RICHARD HUELSENBECK cnemet) A gallionokat fel és lehuzogatják a holdtól elkülönül a lélek és a lélek zsebe az indiánusokat megtérítettük és a kurvákat kik a pokoli bíin terheltjei voltak már 8 napja csókolom a követ melyre urunk Krisztus lábát tette arrnnt égbeszállt egy szőke gyermek korbácsol reggelenként napkelte előtt és a békák szent véremet isszák szemeimet magam mögé dobtam és a vámosok és vétkezők táncoltak rajta mig lélegzetük elakadt én átlépem a rubikont fe jemben örvénylenek a szakramentek öszvéreim a váro sokon át mennek és a nép imádja ó én az árnyéktetőket és földtáblákat tartom magam elé örömömre ki akarja meg tiltani ezt nekem ordítással száll föl előttem fel a föld ABBA ABBA kiáltják a bölcsek utam mögött ha én lélegzetemet visszatartom jajjongás száll a sír helyekből ha én táncolok mondják a farkasok kölykeikhez hideg úr hideg ur mint ez még ó bizony mégse azonban egészen TE VAGY AZ UTAM ÉS AZ IGAZSÁG LÉGY VELEM Ford: Sánta Pál PORTRAIT (Újvári Erzsi prózái alá) A patak ismeri a titokzatosság korálpalotáit Rétek patak alá tették zokogó fejüket A réten fű réten virág virágon madár Nap szomorúságával lekaszálja A patakban ólom van. Ólom. Ólom madár keresztbe feküdt a patakon A patakon ólom van. Ólom. Ólom A patakban Ólom Ólom Patak K. L.