„Góliáth“ Farmann (Klisé: Helikon Kunstveilag) 
54 
*. * 
emberek, akikkel tegnap még egy célban együtt dolgoztam megbántott hiúságukban és az érvényesülni akarás 
mániájában s szinte vadállati féltékenységükben bicsakkal és egyébb komoly és szociális érvekkel fenyegettek 
meg és akadtak olyanok, akik a zsurnalisztika legaljasabb fogásaival megtették azt, hogy általam soha le nem irt 
kifejezéseket csempésztek bele a cikkeimből vett idézeteikbe és mindezt csak azért, hogy számítva a közönség és 
épen a munkásság ezirányu tájékozatlanságával, eredményes támadást intézhessen ellenem és munkatársaim ellen, 
akiknek Írásait és forradalmi tendenciájukat épenugy mep-hamisitotta. És ezek az emberek azonosak azokkal a 
kommunista párttagokkal és rendíthetetlen „tendenc művészekkel 44 , akikről cikkem második fejezetében beszél 
tem, akik a MA ellen (nem mellett) megcsinálták az „Egység 14 cimű lapot, amely lapnak eddig az az egyedüli 
erénye, hogy a második száma jobban hasonlít a MA-hoz, mint az első. Ez azonban csak külsőség náluk, 
ennyiben szörnyű frázisok és minduntalan Marxra hivatkozó filozófolgatásuk dacára is féleszükkel 
megint a divat hatása alatt sodródnak. De mi hisszük, hogy ez a sokakat megtéveszthető kétlakiság nem lesz 
hosszú életű s mint egyre világosabb fejti javasasszonyoknak- sikerülni fog egészen beleülniük önmaguk 
tehetetlenségébe. És fejük fölött teljes egészükben kifognak virágozni az első számukban közölt „emberiség* 4 
cimű klasszikus kompozíciók, mint a forradalmi proletariátusnak prezentált „forradalmi alkotások 44 , mint a 
munka templomának „uj 44 freskói. Igen, tehát szerintük egyfelől a templom (igaz, hogy vörösben) és másfelől a 
bicska (igaz, hogy ellenünk) kollektív korszaka következett el. 
De érjünk a dolgok végére. Mi tudjuk, hogy mindenki azt csinálja, amire képes és most a kivallasztódá- 
sok idejét éljük. 
A MA-nál történt utóbbi kiváltások tehát szükségesek és fejlődés szempontjából úgy etikailag, mint mű- 
vészetileg föltétlenül hasznosak voltak. Az emberek hogyan úgy megtalálták egyéniségüket és a mai bizonytalan 
idők és az emigráció szétzüllöttsége valósággal egymás ellen uszítja a különböző erőket, hogy azután egy erre 
alkalmas pillanatban az egy célú emberek megtisztultan újra összetalálkozhassanak az egységes munkára. Mi 
igy látjuk a jelent és igy szeretnénk látni a jövőt. 
És a MA ezzel a cikkével egyszer s mindenkorra megadta a választ az ellene indított minősíthetetlen 
harcmodorra. Ellenfeleinkkel ezentúl csak szigorúan elvi alapon vagyunk hajlandók vitába bocsájtkozni s igy 
személy szerint is csak azokkal, akik emberileg felfejlődtek odáig, hogy vérünket kívánó fenyegetéseik és denun- 
ciáns hazugságaik helyett tárgyi érveik vannak ellenünk. 
Wien, 1922 augusztus 10. 
a MA aktivista folyóirat nevében: 
Kassák Lajos