63 Nyilatkozat, felolvastatott a haladó művészek internacio- náléjának düsseldorfi kongresszusán. Mint a svájci, skandináv, román és német konstruktív mű vészcsoportok képviselője, az általános elveket illetőleg egyetér tek az előttem szóló Lissitzkyvel. A munka, melyet itt mint Internacionále végezni akarunk, ugyanazon problémák elé állít bennünket, melyeknek megol dására mint egyes művészek törekszünk. — Mi saját individuális problémánkon tűi elérkeztünk ahhoz, hogy objektív problémát tűzzünk magunk elé a művészetben. Ez a célkitűzés közös fel adatra egyesit bennünket. Ez a feladat (a művészet elemeinek tu dományos vizsgálatán túl) odáig viszi, hogy mást akarjunk, mint csak jobb képet, jobb plasztikát: realitást akarunk. Ahhoz az életérzéshez képest, mely abbanhagyatta velünk az impresszionizmust, a réginek további eltűrését, reálisan megal kotni, építeni, tanítani akarjuk az újat. Azt reméltük, hogy az Internacionáléban megtaláljuk azt a szellemet. Ebből a szellemből kellett volna megszületnie a lö kőerőnek, mely szükséges ahhoz, hogy a gazdasági problémát egész terjedelmében és összefüggésében megismerjük és megoldjuk. Aki az Internacionálét gazdasági oldaláról akarja felépíteni, az félreérti az Internacionálé szükségességét. Az Internacionálé- nak nem csak az a feladata, hogy tagjait eltartsa, hanem az is, hogy önmagából dokumentáljon és teremtsen egy uj állapotot, hogy ez állapot elérhetésének előfeltételeit testvériesen, kollek- tive, abban az értelemben vegye fontolóra, hogy szükségképen minden erőre szükség van egy olyannyira szükségelt uj életnívó megteremtésére. Ez volna az egyik feladat. De ez a megteremtés nem történhetik olyan állásponton, me lyen mindenki a maga privát-kivánságát akarja a nagy közösség keretében megvalósítva látni. Előbb el kell érkeznünk annak be látásához, hogy ez a teremtés csak egy emberiesedés produk tuma, mely az egyéni lélekélmény megörökítéséről lemond. A kongresszus nem adja bizonyítékát annak, hogy a többség osztja ezt az álláspontot, sem a vita módjában, sem mindabban, amit Önök az Internacionálétól elvárnak. Már most feltéve, hogy elvileg egyetértenénk, mi volna a teendő? Hogyan termékenyíthetnénk meg az Internacionálé gon dolatát? Mint munkaközösség! Magunknak ttizünk ki problémákat: a házat, a teret, a sikot, a szint stb. Már most mindenki csak azt fogja megvédhetni mun kái közül, ami objektíve megállja helyét, problémát old meg, mert olyan emberek kritikájának lesz alávetve, akik ismerik az elemeket és használni akarják azokat; ez már személyes érdeklő dést igényel. Ha építeni akarok, megbízható elemekre van szük ségem. Értéktelen, ami nem tisztázza objektíve azt, aminek a munkában tisztázódnia kell, mert nem arról van szó, hogy csak együttérezzenek, hanem mindenekelőtt, hogy egyet is értsenek velünk. Önök azon az állásponton vannak, hogy válasszunk kiállítá sokat, folyóiratokat, kongresszusokat gazdasági reorganizációnk orgánumaiul; de ha már egyszer eljutottunk addig, hogy kollek- tive dolgozunk és működünk, akkor már nem lavírozunk két olyan társadalom között, melyek egyikének ránk semmi szüksége, másika pedig még nem létezik, hanem a mai világot for máljuk át, mert céltudatos voltunkban akkora erő rejlik, hogy ma még magunk sem érezzük. Düsseldorf, 1922 május 30.-án. • A romániai, svájci, skandináv, németországi kon struktivista csoportok nevében: Hans Richter (Braumann, Viking Eggeling, Janco nevében is.) A Hollandi Síijl-csoport beszámolója. I. A hollandi Stijl-csoport nevében szólalok fel, melyet annak szüksége hozott létre, hogy le kell vonni a modern művészet kon zekvenciáit, vagyis általános problémákat kell megoldani a gya korlatban. II. A mi célunk az építés, vagyis eszközeinek egységgé szer vezése (alkotás). III. Ez az egység csak a kifejezési eszközökben megnyilat kozó szubjektív önkény elnyomása által érhető el. IV. A formák minden szubjektív kiválasztását feladtuk és előkészítjük egy objektív univerzális alkotóeszköz használatát. V. Haladó művészeknek azokat nevezzük, akik az uj mű vészeti gondolat e konzekvenciáitól nem félnek. VI. Hollandia haladó művészei kezdettől fogva internacio- nális álláspontra helyezkedtek, már a világháború, folyamán is. VII. Az internacionális beállítás önként következet mun kánk fejlődéséből. Tehát a gyakorlatból nőtt. Más országbeli haladó művészek fejlődése ugyanezeket a szükségszerűségeket eredményezte. VIII. Első 1918. évi kiáltványunk már abból a bizonyosság ból született meg, hogy minden országban azonos problémák fejlődnek ki (úgy a tudományban, mint a technikában, a plaszti kában, a festészetben, zenében, stb.). IX. Említett első kiáltványunkban már kifejezést adtunk annak, hogy az uj korszellem az univerzális és individuális ele mek egyszintbe hozását rejti s hogy világháború indult meg szellemi téren az individualizmus és az önkény ellen, melynek a „De Stijl“ orgánumává akar szegődni. X. Ezt a manifesztumot különböző alkotómunkások, festők, építészek, szobrászok és költők közös érzülete hozta létre és minden országban visszhangot talált. Ebből bizonyossá vált az internacionális szervezkedés kivihetősége és szüksége. Azért jöttem ide, hogy gyakorlatilag is részt vegyek ebben a szervez kedésben. Düsseldorf, 1922 május 30.-án. Theo van Doesburg A „Stijl“ követelései: 1. A kiállítások megszüntetése. Demonstrációs termek az összmunka számára. (Taps.) 2. Internacionális eszmecsere az alkotás problémáiról. 3. Egyvonalu univerzális alkotási eszköz kifejlesztése az összes művészetek számára. 4. Az élet és művészet elválasztásának megszűnése (a művészet életté lesz). (Taps.) 5. A művész és ember kettősségének megszűnése. Nyilatkozat, felöl v.astatott a konstruktivisták nemzetközi frakciója a haladó művészek első nemzetközi kongresszusán. Avval a szilárd elhatározássál jöttünk ide, hogy Inter- nacionálét alakítsunk. Közben a következők tűntek ki. Az Unió. I. Az onió alapítási felhí vása a szervezés alapjául „nemzetközi szellemek meleg, eleven kölcsönösséget" jelöli meg. II. Az Unió nincsen tisztá ban saját céljával: nem tudja, hogy gazdasági érdekek kép viseletére szolgáló szakszer vezetet hozzon-e létre, vagy egy gazdasági apparátust bi zonyos kulturális érdekek keresztülvitelére. III. Hiányzik a „haladó mű vész" fogalmának definíciója. Az ez irányú kérdéseket a tárgyálás folyamán avval az indokolással utasították el, hogy az a mód, melyben valaki a művészet problémái val szemben áll, saját sze mélyes ügye. IV. Az Unió, mint az az ala pítási kiáltványból kitűnik, egész sor vállalkozást vett tervbe, mely lényegileg a kép- Mi. I. A jószándék nem pro- gramm s így nem nem is szolgálhat egy szervezkedés alapjául, annál kevésbbé, mert a jó akarat abban a pillanat ban mond csütörtököt, mikor a kongresszuson belül az ellenzékkel szemben valósággá kellene válnia. II. Mi tisztán látjuk, hogy előbb a művészet problémái val szemben kell bizonyos te kintetben állást foglalni és a gazdasági kérdések csak evvel kapcsolatban játszanak szere pet. III. Mi „haladó művész" alatt azt értjük, aki tagadia a szubjektív uralmát a művészet ben, harcol ellene és műveit nem lírai önkényre építi, ha nem az uj alkotás alapelveire, mely az eszközök rendszeres' alkalmazása folytán általanos- értelmű kifejezést talál. IV. Mi tagadásba vesszük a mostani mükiállitásokat, mint magaziszokat, melyekben kapcsolat nélkül egymás mellé