Ludwig Hilbersheimer Az architektúra felé Az utolsó évtizedek művészete a tények előli menek vés volt. Mivel az ember a társadalmi élet problémáival nem jutott előbbre, a miszticizmushoz fordult. A meta fizikai spekulációk tömegében elfelejtették a jelent és annak feladatait. Az élet alakításához hiányzott az akarat. Fele lősség nélküliségből szűkös élniakarásból a művésziesen idealizált múltba menekült. A jelennek azonban, sokkal inkább, mint más koroknak, meg kellett birkóznia vilá gunk realitásaival és megrázkódtatásaival. Alkotó racio nalizmust követelt. A szellemiség forradalmositását hozta létre a politikában, tudományban és művészetben. Sok experimentális keresés után a művészet megtalálta az utat a valósághoz. Az illuzionizmust, mely a renaissance óta a művészet egyedüli célja volt, ad abszurdum vezette. Üj értelmet teremtett a környező világ dolgainak fölfogá sára. Ma már nem elég jó képeket festeni, szobrokat formálni, esztétikai rendezéseket véghez vinni, hanem a va lóságot kell alakitani. Nem kópiákat festeni, hanem alako kat formálni. A művészet képző törvényeit a térre, mint realitásra kell átvinni. Meg kell kisérleni a ma még re produktív erőket, a produktív munkálkodáshoz átvezet ni. Ezt a ténykedést tudatosan ápolni. Mert célunk: a világ és az emberi kapcsolatok rendezése; a felelős mun kát előmozdítani, a legfontosabb és legjelentősebb élet- nyilvánulásokat szabályozni. Csak az egy meghatározott területen koncentrált összes müalkotó erők, a biztos cél kitűzés vezethet a szükséges eredményekhez. Az architek túra az a terület, mely a legtöbb problémát képes megol dani. Innen az összes újabb művészeti irányok tendálása az architektúrához. Legelőször a képsikot architektonizál- ták. Már az expresszionizmusnál is észrevehető a kép zőeszközök tisztulása. A képépités struktiv elvek szerint történt. De az expresszionizmus nem jutott tovább a lélek szférájánál. Szubjektív akarás és lelki elhomályosúlás hát ráltatták a forma logikus kifejezését. A kubizmus tudatosan fordult minden alakítás alap elemeihez, a geometrikus-kubista formákhoz. Első meg indulás az illuzionizmustól az önálló képzés útján. Anyag és forma azonosságának megtalálása. Kísérlet a célzatos stilusakarattal való teremtéshez. Azonban szubjektív spe kulációk ennek is elejét vették. A kubizmust még nagyon foglalkoztatta az antropomorf alakítás problémája. Nem véletlen, hogy épen Picasso és Archipenko lettek egy uj klasszicizmus kezdeményezői. Az absztrakt művészet lépte át először a szubjektiviz mus határát, hogy közelebb jusson az objektiv-tipusala- kitáshoz. A kompozíció elvét feladta a konstruktívnak ja vára. A szuprematizmus által jutott legutolsó következ ményeihez. Az elvont idealizmus elérte tetőpontját. Min den anyag megsemmisült. Lezárta a művészet egy fázi sát. Uj alkotó lehetőségeket nyitott. Következetesen járták meg a konstruktivisták ezt az utat a realitáshoz. Még egyelőre antiutilitáris konstrukciójukon is látható már, az erős akarat a realitás elérésére. világ maga lett képzésük anyagává; minden tárgyat bevontak területük be. A konstruktivisták a festészet konstrukciójától átmen tek a tárgyak konstrukciójához; az architektúrához, ennek a fogalomnak legtömörebb értelmében. A konstruk tivisták látták meg legvilágosabban az új célokat és állítot ták egyetemes alkotóképességüket e célok szolgálatába. Racionális gondolkodás, céltudatosság, pontosság és ökonómia, amik eddig csak a mérnök tulajdonságai vol tak, bázisai lettek az architektúrának. Mert a konstrukti vizmus nem uj dekoráció, nem uj formalizmus. A dolgo kat önmagukban fogja fel, keresztülhatol rajtuk és át- szellemesiti őket. Alapformájukra redukálja azokat. Értelemmel organizál. Eléri a forma tökéletességét. A konstruktivisták müvei végeredményben anyagex- perimentumok, kísérletek az anyagot és lehetőségeit meg ismerni és formálni. Kapcsoló lehetőségeiket és kölcsönös ségüket megálapitani. Anyag és forma-kontrasztokat tisz tázni. Tudatosan az új anyag- és formaproblémák meg fejtésén fáradozni. Ezek az újonan felfedezett formatör vények átfogó befolyást fognak gyakorolni az uj archi tektúrára. Természetesen másfajta követelmények és célok által modifikálva. Minden új tárgy sajátságos törvény szerűségét fogja kifejezni. És bármennyire is különbözők lesznek ezek az objektumok, a világosság és ökonómia szabályai mindig egyesíteni fogják őket. A konstrukti vista müvek experimentális karaktere már eleve kizárja az öncéluságot; ilyenek csak az átmenet müvei lehetnek az utilitárisan architektonikus konstrukcióhoz. Szigorúan fegyelmezett iskolázás az architektúrához, mint vég célhoz. Mint minden művészetnek, úgy az architektúrának is elengedhetetlen szükséglete, hogy alapjában meglevő és rendelkezésére álló eszközeiről világos képet kapjon. Eh hez a festészet értékes élőmunkát végzett. Felhívta figyel münket minden művészet geometrikus-kubista alapfor máira. Az egyszerű kubista formák: kocka és gömb, priz ma és henger, piramis és kúp, tiszta képzőelemek, az architektúra alapformái. Testi biztonságuk formatiszta ságra kényszerit. Az architektúra a geometriából kelet kezik. Ha geometriai alakzatok arányozott testekké vál nak, architektúra keletkezik. Sokalakúság a legnagyobb egység mellett. A kis részek az eredő fővonalnak aláren delve. A hátarozottan kubista felépítés kizárja a rész letezést. Iránytadó csak a tömeg általános alakítása; az adott arányosságtörvény. A többnyire heterogén anyag masszák egy, minden elemre egyformán érvényes forma szabályt követelnek. Ezért az épitőformák redukálása a legjelentősebbre, legáltalánosabbra, legegyszerűbbre, A sokféleség legyőzése. Alakítás általános formatörvény szerint A jelen architektúrája a múltétól leginkább szocioló giai és gazdasági feltételeiben különbözik. Az uj célzatos követelményekből formális sajátosságok adódnak, melyek a mai architektúrát szigorúan meghatározzák. Ezek a sajátosságok: az új és az éltető elem. Formába öntve a ma érvényes művészi pillanat. Ma már nincs szükségünk katedrálisokra, templomokra, palotákra, hanem lakó- és üzletházakra, gyárakra, melyek, mint katedrálisok, templo mok és paloták építődnek. A lakó és üzletház, a gyárnak értelmes alakítása, a mai architektúrának legfontosabb feladata. Ezeknek az épitőfajoknak tiszta típusai mindezideig nem formálód tak ki. Meg kell ezeket teremtenük. A szükséglet egyfor masága megengedi az átfogó tipizálást. Szükséges kon struktív munka, melynek ma még kezdete sincs meg. Az architektúra eddig ki tudott bújni az egyetemes ipar nor- malizáltságából. Még csak individuális kézipari alapjai vannak, mig az egész jelen kollektív ipari feltételeken nyugszik. A szükségletek elkerülése mindig megmereve déshez vezetett. És a ma architektúrája határozottan meg merevedett. A teremtő képesség azonban ép abban nyil vánul, hogy adottságokat maradék nélkül feldolgoz, és ezeknek adaequat formát talál. A jelen architektúrája leginkább két kérdéstől: az egyes cellának, a térnek és az egész városorganizmusnak megoldásától függ. A tér, mint az utca csoportba foglalt háznak kelléke, maga fogja ezt saját jelenségében meg határozni. A városépítészetnek képzéstényezőjévé lesz, az architektúra igazi céljává, és megfordítva: a város terv konstruktiv alakítása jelentős befolyással lesz a tér nek és háznak konstruktiv formálására. A tér és ennek tényezői: padló, falak, tető áttörése, anyag és festék, bútorok és ezek! elrendezése, a szomszéd termekkel való összefüggés, adják meg az alkotó kon struktiv lehetőségek nagy komplexumát. A konstruktiviz mus egy új térérzetet teremt meg, térbeli adottságok új kapcsolatát, új formákat és új arányokat. Az egyes termek alapban való szervezése által megalakul az egész utca blokkot célzatosan átfogó ház. Ezáltal messzemenő for mális kapcsolatok adódnak. Egy közrefogó formaszinté zist tesz lehetővé. A kubista massza mellett, melyet az alap és emeletszám határoz meg, nagy szerepe van a felületnek, nyílások által való elosztása és áttörése. A formális probléma itt abban áll, hogy mélyedéseket és előreugrásokat organikusan hogyan hozzunk ki az épi- tőtestből. Az előreugrás, az összefogott felület pozitív függvényévé, a mélyedés az ő sötétségével negatív függ vénnyé lesz. E két függvény, mint tagoló tényező hatá rozza meg az épülő test ritmusát. Ami a tér kicsinyben, az a város nagyban: kölcsönös szükségletek és kapcsolatok összefogó szervezése. A ténye zők egész halmázat kell figyelembe vennünk, melyek kö zül egyesek túl mennek a város térbeliségén, az állam gazdasági és társadalmi struktúrájától függnek. A város organizmus különössége azáltal jut kifejezésre, hogy egyes orgánumai maguk testesítik meg ezt a különöséget. Az általános törvény általánosságában az egész organiz mus által fejeződik ki. A megváltozott feltételek és más fajta használat által, az új szükségletek és követelmények az anyag új felhasználását és új formatipusokat fognak létrehozni technikai és térbeli irányban. Konstruktivista karakterük kifejezésre fogja juttatni korunk sajátosságait. A mérnök munkája a racionális alakítással befejező dött, az építész munkája ezzel kezdődik. Neki a racionális megoldás a formálás anyaga, ő alárendeli ezeket egy összefogó formaképzetnek. Az anyag neki eszköz egy ideának megtestesítésére, térbeli megvalósítására. Ford.: Ruttkai Mór