XV. Ausstellung Schweiz. Malerinnen, Bildhauerinnen, Kunstgewerblerinnen

Bibliografische Daten

Monografie

Titel:: XV. Ausstellung Schweiz. Malerinnen, Bildhauerinnen, Kunstgewerblerinnen

Untertitel:: 7. September - 6. Oktober 1940

Umfang:: 46 Seiten, VIII Tafeln

Sammlung:: Kunsthaus Zürich

Dokumenttyp:: Monografie

Signatur:: a3/Z 80:19400907

Persistenter Identifier:: 45023

Verantwortlichkeitsangabe:: Kunsthaus Zürich, Kunstgewerbemuseum

Körperschaft:: Gesellschaft Schweizerischer Malerinnen, Bildhauerinnen und Kunstgewerblerinnen; Kunsthaus Zürich; Kunstgewerbemuseum Zürich

Korporativer Verfasser:: Gesellschaft Schweizerischer Malerinnen, Bildhauerinnen und Kunstgewerblerinnen

Veranstalter:: Kunsthaus Zürich; Kunstgewerbemuseum Zürich

Herausgebendes Organ:: Kunsthaus Zürich

Erscheinungsort:: [Zürich]; Zürich

Verlag:: [Kunsthaus Zürich]

Erscheinungsjahr:: [1940]

Ausgabenbezeichnung:: [Electronic ed.]

Dimensionen (Quelle):: 20,5 cm

Sprache:: Deutsch

Körperschaftenschlagwort:: Gesellschaft Schweizerischer Malerinnen, Bildhauerinnen und Kunstgewerblerinnen

Verantwortlichkeitsangabe:: Kunsthaus Zürich, Kunstgewerbemuseum

Kapitel

Titel:: Freie Kunst, Kunsthaus Zürich

Sammlung:: Kunsthaus Zürich

Dokumenttyp:: Monografie

Strukturtyp:: Kapitel

Kapitel

Titel:: Malerei, Zeichnungen, Graphik

Sammlung:: Kunsthaus Zürich

Dokumenttyp:: Monografie

Strukturtyp:: Kapitel

24 fi irt fi S akkor mondta Zahariás a tehénkének: — Te együgyű jóságos lélek, vájjon hogyan táplál hatnám népeimet, ha nem szállnék le a földek cselédjei hez, a szénégetőkhöz, a bányászokhoz és félelmetes iste neikhez: átmenti kereesztjeikhez és barlanglakó véneik hez. Leszállók hozzájuk mert fel akarom 5 őket szabadí tani élettelen bálványaik alól s az éjszakák és várromok legendái alól s ki akarom őket vezetni az éjfelet kongató harangok áhitatvermeiből. Ha még egy percet késlelkedünk, eltorlaszolják a síkságokra induló patakokat és ugaron haggyák a népek földjeit. Akkor leszálltak s már mélységes csönd volt és éjjel. S amint leértek a völgybe, a tehénke menten zöld- szemű farkassá változott és az első domboldalra futott s ijesztőn felüvöltötte az éjszakát. A fák kitárták ablakaikat, s kakukok meg mókusok, baglyok meg sakálok kerek szemekkel és álmos fiaikkal ijedt szimfóniába kezdtek. - Akkor Zahariás csak ment az ösvényen, vállán a halott galambbal s mellette zöld szemekkel és borzas sörénnyel lépdelt a tehénhusu farkas. S amint hármat léptek véres hús szaga terjengett feléjük, s a fűgyomru farkas akkor szépen kikerülte az első csapdát, amely gyertyás fenékkel és egy baltás paraszt sunyi arcával világított fel hozzájuk. S amint hatott léptek egy őzike keserves siránkozását hallották a második veremben, s Zahariás akkor le akart szállni a verembe, hogy kiszabadítsa, de a tehénke eléje- állott és mondta: Uram ne szállj te le a verembe, mert bizony mondom vénasszony hangja van a siránkozó őzi kének. S amint kilencet léptek egy templomajtónyi barlang elé értek, s az előtt pedig egy kiterjesztett szárnyú denevér világított. Zahariás akkor belépett a barlangba, vállán a megköve sedett galambbal és oldalán a tehénhusu farkassal. S amint beléptek a koporsókeskeny folyosóra s tapo gatódzva és szimatolva egyre beljebb jutottak, nedves agyagos sár szagát lehelték magukba és a folyosó aljából vánszorgó füstöt. S amint haladtak egyre mélyebben, s a mint a tályogos föld egyik felére támasztották fülüket, gyerekek gyufalán- gos kórusait hallották keservesen zokogni s amint a folyosó másik oldalára tették fülüket, betegek és haldoklók utolsó vizióérdőiket hörögték feléjük. S amikor a talpuk alatti göröngyöket fülelték, hallották az örökké nyugha tatlan cézaromaniákus miniszterelnökök és hadvezérek kongresszusát a kriptákból, s ha a fejük fölötti agyag menyezetet hallgatództák, hallották a spiritiszták szent összejöveteleinek és túlvilág! izeneteinek tompa moraját. így haladtak egyre előbbre s ekkor egy patak keresz tezte útjukat, amely tenyérnyi széles volt mindössze s amelyet csak egyszerűen át kellett lépniök. A patak egy keresztfolyosóból jött és torkolott és Zahariás egész vi lágosan hallotta benne tovauszni a halakat, gyomrukban krajcárnyi verklikkel. S akkor megálltak a patak túlsó felén és jobbra és balra szaglásztak és füleltek a kereszt folyosóba és hallották jobbról keserves zokogással csu rog feléjük a viz és csak hallották balra keserves zokogás sal morajlik el a viz. S akkor még sokáig füleltek s fejüket néha, mint a kakasok feltolták a magasba és bárgyún hallgatództak. S ime ekkor jobbról és balról egy pillanatra megvilá gosodott a keresztfolyosó és uj források cincogtak fel a mélységből és cseppkövek kristályosodtak és gyökerek vizet szívtak magukba és aztán csönd lett. S a zöldszemü farkas akkor igy szólott urához; Uram gyerünk mi ki ebből a folyosóból, emelkedjünk mi ki újból a föld színére, mert jaj, mondom, itt megful ladt hajnalok világítanak, mert jaj, mondom, itt cse csemők énekelnek az agyag közt, mert jaj, mondom, itt a vér megissza a vért és megromlik, unokák üldögélnek a föld alatt ükapáik megiszaposodott vérével a csontjaik közt és röpülni készülnek a bolondos bocik tiszta rétjeire. S Zahariás akkor mondta: — Nem mehetek én fel a föld színére, meg kell nekem találnom a kuncogó szamárfarkot, mert bizony abban van a lerágott téglafül, ketté kell harapnom a lerágott téglafület, mert bizony abban van az olajforrás, fel "kell innom nekem az olajforrást, mert bizony akkor kinyílik eszemben a látás napernyője és rátalálok a barlangok isteneire. S akkor vándoroltak tovább s' a tehénhusu farkas akkor már aszott és lompos volt s a megkövesedett ga lamb zöld és verejtékes. S amint mentek egy második patak elé értek, amely utcányi széles volt és jól láthatták a vizben tovauszó ágyacskákat, amelyekben mozdulatlan nagyhasu asszo nyok úsztak ki kék füstölőkkel a lábaiknál, a föld felszínére. A patakon egy hajszálnyi fénysugár vezetett át s ők akkor hárman ráléptek, s átjutottak a másik partra. S akkor jobbra és balra fülelni és szaglászni kezdtek és jólhallották jobbról a patak keserves indulását és jól hallották balról a patak keserves menekülését. S amint igy hallgatództak jobbról és balról hirtelen megvilágosodott a patak és hallani lehetett, mint az óra ketyegését a parasztok járását a szántóföldeken, amint tomporig a patakba ejtették esetlen lábaikat, s hallani lehetett a föld alá tölt barmok, elhasznált omnibuszok és ócskavas telefónpóznák beszélgetését a civilizációról s hallani lehetett a felkoncolt svarmliniák káplárainak tompa és egyre ismétlődő vezényszavait. De a szamárfarok cincogását nem lehetett hallani. S akkor mondta a tehénhusu farkas remegve és véresre gyalogolt lábait mutogatva: — Uram ülj fel te az én hátamra, uszunk mi itt ki a patak mentén a föld felszínére, mert bizony mondom itt az értelmetlenség vályúi következnek. S akkor szólt Zahariás; — Menni fogunk az én utamon, amely nem vezet balra, se nem vezet jobbra, hanem vezet előre. Te pedig dobd el a lábaidat, amelyek letöredeztek az utón és nyisd ki szárnyaidat, mert az út itt meg fog tágulni és te repülni fogsz előttünk. S akkor a farkas lerázta maradék lábait és felcsatogg- tatta szárnyait s röpülni kezdett előttük. Az út pedig megtágult magasságában és széliében és hömpölygőn beleáradt a végtelenbe. Égboltozatok alatt haladtak titok zatosan kihamvó és fellobogó jelek és nyöszörgések kö zött és amerre néztek, tompa és fülledt nyári éj volt, fűszálak kókadtan ágaskodtak és ernyedtek, a szél sziklá nak állt a sziklák közé. Ekkor egy egészen olcsó és berozsdásodott bádog- krisztus elé értek, amely két keresztbe fektetett gerendán csüngött az út torkolatában s a bádogkrisztusnak olaj mécses pislogott a bal lábujja alatt. S amikor eléje értek a bádogkrisztus csak kioldozta a kötelet a nyakából s hangtalanul leereszkedett a földre, az olajmécsest elköpte

Zugriffsbeschränkung

Nutzungslizenz

fullscreen: XV. Ausstellung Schweiz. Malerinnen, Bildhauerinnen, Kunstgewerblerinnen

Monografie

Kapitel

Kapitel

Inhalt

Downloads

Ganzer Datensatz

Diese Seite

Bildfragment

Formate und Verlinkungen

Formate

Links

Zitieren

Ganzer Datensatz

Diese Seite

Zitierempfehlung