Volltext: Ma : aktivista művészeti és társadalmi folyóirat (4 (1919), 6)

118 
— Mert tartozom neki. . . Száz koronával tarto 
zom neki! 
Annácska elrémülten: 
— Száz koronával ? 
Az anya: 
— Rátok költöttem. . . Mért néztek úgy rám, 
mint a tolvajra? 
— Ránk költötted. . . 
A fiú parancsolón: 
— Küld el, mert utálom! 
Vacsora után, hogy Annácska kiment: 
— Nem küldhetem el, mert valamennyien tar 
tozunk neki. 
— Jó 1 Ha lesz, majd utána küldöd. 
— De . .. 
A homályos szobában fölijedt a csönd. 
— Gye-gye-gyereke lesz . . . tőled. 
A fiú átmorgott a síráson. 
— Az nem biztos, hogy tőlem. Ki bizonyítja 
azt be, hogy épen tőlem ? . . . Butaság! 
Egy pillanatra a fajtáját őrző asszony: 
— Jó lány volt. 
— Mi? 
Csönd. 
— Majd a nyugdijamból. . . Kérek valakitől 
annyit. Én nem akarom látni. Érted ? . . Mi ? Érted ? ! 
Dobd ki!! Dobd ki!! Dobd ki!! 
Mardosó nagy terheket vitt be a szobájába. 
Utálat. Utálat. Utálat. 
— Gyereke lesz! 
A nevetés lerázta az ágyra. 
— Gyerekem ? ? 
Tovább gondolta az ötleteit, nekihevült egész 
a komoly kezdetig. Sokat volt otthon, mint valami 
kimustrált paripa szoktatgatta magát a hámba. 
Olvasott. 
A kölcsönös segítés elmélete. 
Sokáig kaputlan páncél. Pilognak a betűről 
leszokott szemei, az esze masinásan eszik és színes 
nagy massza üllepedik meg benne a könyvekből. 
De hajszolja magát tovább . . . Kis diák az anyja 
előtt, a nővérének deklamálja el első mondani 
valóit. 
Gyanakvó értelmetlenség. 
— A dolgoknak egyszer kommunizálódniok 
kell ... ez a természetes fejlődés is. De segítse 
előbbre az evolúciót, akinek ereje van hozzá. 
Annácska idegenül bólogat: 
— Igen ! Igen ! I gén ! 
A fiú elhallgat, üres, elpihent pusztában érzi 
magát. Szüksége lenne valakire, barátra vagy ellen 
ségre, valakire, aki lökne rajta nagy makacsul ragasz 
tani próbálná a tegnapba. 
A hallgatás falakat épit közéjük. 
— Mi bajod ? . . . Mond tovább, engem nagyon 
érdekelnek ezek a dolgok. 
A fiú komoran legyint: 
— Beszélni, beszélni! . . De hát hová, merre 
induljon itt az ember. Oroszország, az más: Tolsztoj! 
Kropotkin! Mikor volt nálunk egy katonatiszt, aki 
ben volt annyi ember, hogy gondolkodni is tudott ?.. 
— Valakinek csak itt is kezdeni kell. 
Újra nekilendült. Elsőnek lenni. Taktikus, üldö 
zött mozgalmak. Szerep, aminek hősi dekorációi 
vannak. És mind az a romantikus atmoszféra, amit 
a hirtelen biográfiákból beszedett. 
— Majd meglátod! Majd meglátjátok, hogy ki 
vagyok én! 
Az anyja felérzett valamit a pillanatból, de 
ésszel hiába méregette a szavakat, mint mindig, ha 
a fiú elhatározott valamit, az értelmét nem tudta 
megfogni. Hol van ? Hasonlitgatta a két gyerekét, a 
sorsába elégedett lányt és a másikat, akinek komor, 
idegen árnyékok függönyözik a szőke arcát. 
— Minek ezek a gondok? . . Minek ez neked ... 
Az ember lendült: 
— Hát nektek jó igy? — csodálatosan kinyíl 
tak a szemei — Tenni kell valamit! Ilyen nyomorul 
tan kimaradni az életből ... én nem bírom el!! 
Annácska bizonyítón hozzábujik. A fiúban fel- 
melegszik a szeretet, ez az emberi közelség még 
tovább mozdítja, szemei előtt egy nyitott kapu. . . 
Az anyja a maga lamentálását: 
— Nem érzed jól magad közöttünk ?. . Milyen 
szépnek gondoltam el az életünket igy hármasban. 
— Te azt már nem érted. A te jóságod olyan, 
mint egy kézzel felásott kút ... mi jut belőle azok 
nak, akiknek tengernyi a szomjúságuk?! 
Ezt mind a könyvekből. De már az énjén ke 
resztül, az érzés széles, friss logikájával. Ami bizony 
talanság még van benne az a tegnap és holnap 
közti gyötrődő jelenvalóság: a natura. Fogni kell az 
idegeit, hogy el ne szaladjanak vele, kínozza a 
test, amibe szokásokat magtározott csakúgy meg 
szokásból. 
Hallgatás. 
Végre az anyja: 
— Nem jó lenne lefeküdni ? 
A fiú készülődik: 
— Én még elmegyek. 
— Ilyen állapotban idegenek közé! 
Annácska veleérzőn: 
— Hová mész ? 
— Sétálni. . . Szép este van!
	        
Waiting...

Nutzerhinweis

Sehr geehrte Benutzerin, sehr geehrter Benutzer,

aufgrund der aktuellen Entwicklungen in der Webtechnologie, die im Goobi viewer verwendet wird, unterstützt die Software den von Ihnen verwendeten Browser nicht mehr.

Bitte benutzen Sie einen der folgenden Browser, um diese Seite korrekt darstellen zu können.

Vielen Dank für Ihr Verständnis.