Full text: Ma : aktivista művészeti és társadalmi folyóirat (4 (1919), 6)

119 
Kéredzkedőn: 
— Veled mehetek? 
A fiúból kijött az idegesség: 
— Nem! 
Mintha hintára emelte volna az utca, egyszerre 
sok minden szétrázódott benne. Megvilágosodott s 
majdnem szégyelte magát az előbbi némely pilla 
natáért. Már kétszer is a száján volt, hogy a cselédet 
visszatartsa a háznál. Most roppantul komikus volt 
az egész. Igába hajtsa magát az egész életre egyet 
len félóráért, ami nem is csupán neki volt jó. Nem 
felelős a tegnapjáért, uj ember akar lenni és minden 
eszközt alárendel az egyetlen célnak. Mellyik ember 
nem igy csinálta, akiből lett valaki. Talán a világ 
hódító Napóleon, vagy a nagy forradalmak vezérei, 
akik az emberiség szebb jövőjéért mozdították meg 
az energiát ?.. Egy piszkos cselédért az egész világot: 
őrültség. 
Ez volt ő! — ez volt ? 
Hosszú lámpasor parédézott előtte az utcákon. 
Fönnebb csillagok, a kék-ezüst ür testes volt, mint 
a köd. 
A kemény járda muzsikát játszott a léptei alatt. 
Ütemezett. 
Lompos nagy bárkakocsik úsztak felé messziből, 
ahol vörös hegyesszögben összeért a lámpasor. 
Lányok ricsajozó vadászuton. 
Dühödten elgörbézett. 
Egy koronája volt s az fölött már határozott. 
Valami ismeretlen kis kávéházat szimatolt, ahol Írni 
fog egy régi ismerősének, száz koronát kér tőle köl 
csön és az első részlet törlesztésére mindjárt elküldi 
neki a nyugtát, amivel felveheti helyette a nyugdiját. 
— Méltóztatik? — Kajmósodott fölé a pincér. 
— A-a-a-a — pózolt ki belőle a múltja s most 
meglátta, hogy nagy, tükröző pofákkal röhögnek rá 
a falak. — Csak egy feketét! . . . Levélpapírt, tollat!! 
A lármás fészek elvesztette magában. 
S otthon még mindig nem feküdt le a két asz- 
szony. Annácskának fáradtan összetapogattak a pillái, 
de az anya mozdulatlanul virrasztott, mint egy fehér 
kiolthatatlan lámpa. 
— Nem lesz ebből jó. — szajkózta valami 
motorikus kitartással. — Nem lesz ebből jó!! 
Annácskában pislákolt az értelem 
— Olyan szépen beszélt! 
Fájó és elfáradt gondolatok kerestek utána az 
éjszakában. 
Utolsónak nyújtózott föl az asztaltól. 
A kávéház öblögette magát. 
Reggel volt. 
Az utca vonaglott; játszott az álmatlanságával 
és vizsla, kényelmetlen ismerősöket peckelt elé a 
mindennapi tónus. 
A délelőttökön könyvtárban: még bírta. Ebéd- 
után azonban kiszabadult az esze alól s hetenként 
legalább kétszer bevizitelt a kaszárnyába. Senki se 
várta, profánul dikciózott, de még mindig magára 
árulkodón, mint a koldus, aki köp a magántulajdon 
tiszteletére. 
Az udvar üres volt, az irodákban füstöt ettek 
az inspekciós tisztek. 
Beleprédikált az unalomba: 
— Antimilitarizmus ! Robespierre ! Tolsztoj! 
Hallgatták a parasztok gramofonszeretetével. 
Sóhajtás. Grimasz. Valaki melbeütötte a törvénnyel. 
— Nekem ?! — a magasból kakaskodott — 
meg van a politikai szabadságom. 
Egy predikatumos főhadnagy, mintha ugatott 
volna: 
— De nem itt! — — — — Itt bent mindenkire 
egy törvény van. 
Hevesen: 
— És te vagy a porkoláb! 
— Sértegetni akarsz? 
— Nem hagyom magam rendreutasitani! 
— Aki közénk jön . . . 
Egyszerre többen: 
— Mért jösz be? — s valaki akit nem tudott 
meglátni — Mit akar közöttünk ?! 
Még okoskodott, a szavai riadtan elpukkantak. 
Kint felborzolta az utálat. 
- Állatok! 
S egy hét múlva megint megtaposta a lépcső 
ket. Valami része, mintha örökre hozzájuk nőtt volna, 
nem tudott tőlük elszakadni. De más csöndesebb 
taktikákkal próbálkozott. Megjelent itt is ott is s a 
szőke arcára kiült a békülés. 
Eleven idegeivel érezte a közömbös megtürést. 
Lenyelte. Most már célosan játszott: nem nekik, csak 
tőlük haszonnal. 
Mintha komolyan érdekelné: 
— Te is számítasz a karácsonyi csillaghullásra? 
— Én ? . . . Éppen ideje lenne már! 
Tovább. 
— Huszonhét vagy? 
— Kilenc! . . . Négy éve várom. 
A könyvek között turkált: 
— Milyen az uj sorozás létszáma? 
Elcsavarta a beszélgetést, a keze lapátolt, summás, 
összegezett számokat ettek a szemei. 
— Kérlek azt nem engedhetem meg. — mondta 
komolytalan a másik — Miattam ?! De az öreg is 
erre vetődhetik.
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.