Full text: Ma : aktivista művészeti és társadalmi folyóirat (4 (1919), 6)

124 
KATASZTRÓFA 
Mikor járványos mocsárban hevertél 
útszéli köntösért rimánkodtál mert didergett a melled 
aztán zsiliptelen tavaszok vitorláztak a véred sodrán 
s a szemed taván is horgonyoztak gáttalan boldog 
tavaszok: 
súlyos éjszakák és vörhenyes hajnalok lüktettek a 
lázadban s a sebeidre idegenek irgalma 
havazott 
ideges viharok karmoltak a húsodba 
véredben a téboly csipkebokra égett és bordélyvörös 
rakéta sistergett a szádon 
csirátlan diákok lebzseltek a városok fekélyén s a 
börtönökben víziók döbbentje erjedt 
a viskók jajdulva összeroskadtak 
a szomorúságban véres lámpák zendültek 
aztán erotikus iszapban vergődött az akarat s a 
hisztériás kulisszákon végigcsurgott a veríték 
REITER RÓBERT 
KÍSÉRLET 
AZ EXPRESSZIONIZMUSRÓL 
Az expresszionizmus forradalom: ezzel nem 
akartam definícióját adni, hanem csak történelméhez 
egy argumentumot. Mert hangozzék bár banálisán 
és akadémikusán — : művészetben az evolúciók csak 
formájuk és tartalmuk szerint, mindég újra csak for 
ma és tartalom szerint határozhatók meg, sosem 
fejlődésük külső körülményei után. Eppenigy azt is 
lehet mondani, az expresszionizmus újólag fedezte fel 
az En-t: ez a megismerés maga már a revolucióhoz 
való szegődés, ha azon a mértéktelen, de jogos tul- 
oszlását értjük egy résznek az Egészen. Az impresz- 
szionizmusban a világ és az én, Benn és Künn, 
kapcsolódtak összhangzattá. Az expresszionizmus- 
ban az Én széttengődik a Világ-on. így nincsen 
kívül többé : az expresszionista eddig váratlan mó 
don megvalósítja a Művészetet. A konvenciózusabb 
„meg nem sejtett mód“ hamis volna itt: az expresz- 
szionizmushoz közelebb áll a sejtés, mint a várako 
zás és igy a másik egy fokozottsága. 
Ezután a roppant bensősülés után a művészetnek 
nincs többé előfeltétele. így lesz elemivé. Az expresz- 
szionizmus mindenekelőtt forradalom volt az elemen 
tárisért. 
Az elementáris útja az abstrakció. A legkon- 
zekvensebb abstrakció az elemig vezet: a formán 
keresztül, melyet szétrombol, mig a tartalom erede 
téhez érkezik. Nem szabad úgy venni, hogy az ex 
presszionizmus a tartalmat a forma fölé helyezi. De 
a formát is tartalommá teszi. így itt is bensőséges 
lesz egy külső és az előző káoszon diadalmasko 
dik az elem. 
Semmi sem tisztább, morálisabb, etikusabb, 
mint az elem ábrázolása. Az elemi nem ismer meg 
alkuvást ; megáll magában, magáért, magából: van. 
Csak az elem hat csupán léte által: így egy ideával 
betelik a nőiségben. A férfi teremt — a nő van; a 
férfi öntudatával bizonyítja létét a világon — a nő 
létét bizonyítja a világ. így az elemre szellemi reflex 
jut a nőtől, az expresszionizmusra szellemi összefüg 
gés a nemmel. És miután a művész mégis állandó 
ellentétben él a tárggyal, az expresszionista művész 
nek ez a női eszmeisége ősforrása izmosabb férfisá- 
gának. 
A férfi differenciált; a művész ennek magasabb 
potenciája, az expresszionista az egyelőre elgondol 
ható legmagasabb. 
Az asszony elem. 
Kezdetben volt az elem. 
A forma az expresszionizmusnál tartalom lesz: 
jelentős lépést tesz önmagán túl. Ez nem ellen 
tét. Mint a zenével, az, amit „a Zene ideájá- 
nak“ (Schopenhaueri értelmében) neveznék: mert a 
zenében a tartalom is alaki. De „formában felbontva/* 
A formának a tartalomba való ez a transzformációja 
okozza az expresszionizmus szokatlan túlfűtöttségét. 
Az expresszionista mű oly koncentrált, hogy látszó 
lag a forma számára sem idő, sem tér nem marad 
fenn. A tartalom túlmenő téren és időn; betölti vi 
lágát és akaratban tömörül az örökkévalósághoz, 
így új módon független lesz a mű időtől és tértől. 
De az idő egy sajátos dimenzióját éli/ 
A rhythmus idő — reflex a műre. 
Belső periodicitása egy metafizikus életigenlés 
nek és ezzel az erő látható jele is, mely a mű által 
hat. Hiszen a mű elsősorban élet — azután hatás 
is: és az expresszionizmus egyesíti a művészetnek 
ezt a két predikátumát. 
Egy lett lét és hatás az expresszionista műben, 
így a rhythmus is egészen a mű legbelsejébe került. 
Fül és szém ki vannak zárva: de a művész és ön 
tudata végtelenül fokozódott. Itt a rhythmus a tartal 
mon magán nyugszik tehát — és semmi része többé 
a formában. 
(A filisztert bizonyára ez háborította fel legré-
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.