131 
Testvéreim ajka 
és az én lelkem között (míg mindent elcsábítok) 
állítja csatasorba vad légióitokat. 
Bújjatok elő a páholyokból és odúkból, 
műtermekből, múzeumokból, munkásegyletekből, 
jertek kemény öklötökkel, rekedt vitáitokkal és szög 
letes mozdulataitokkal. 
Jertek, jertek, hogy megvédhessük 
e nemes homlokok s imádott kezek ellen 
a veszélybe siklott legnagyobb Istenasszonyt. 
FRANYÓ ZOLTÁN 
KÉT EMBER 
DOLGOZÓSZOBA ÍRÓASZTAL SEZLON SZÉKEK 
Férfi : 
(sápadtan egy karosszékben ül, olvas. Hirtelen 
kinyílik az ajtó, az asszony jön be) 
Asszony: 
(örömmel) Szervusz! 
Férfi: 
(kiegyenesedik) Te ?! 
Asszony: 
Már itt vagyok, (feléje megy) 
Férfi: 
Miért jöttél ilyen soká? Elfelejtettél?? 
Asszony: 
Úgy siettem! 
Férfi: 
Mégis ? ? 
Asszony: 
Mit akarsz ? ? ? 
Férfi: 
(szomorúan) Semmit! 
Asszony: 
(csodálkozva nézi) 
Férfi: 
(szája fölszakad) Nézd — a lábaimból minden erőt 
a fehér mezőkőn hagytam s most nincs, aki messzire 
fusson a szemeimmel. 
Asszony: 
(szeretettel föléje hajol) Majd én . . . 
Férfi: 
Karjaim valahol más fajtát öleltek halálra, ezért 
csak a falakig nyúlnak. 
Asszony: 
Hozzád siettem, de az utcán egymásra borulnak 
az emberek — nevetnek — sírnak. 
Férfi: 
És én — itthon !! 
Asszony: 
(előre jön) A gyárakból utcára harsannak a 
lilaszájak, katonák énekelnek — a sarkokról feléjük 
indulnak a lányok — mindenki testvér. 
Férfi: 
(halkan) Nekem csak te vagy! 
Asszony: 
A házak szemében zászlók égnek — az anyák 
elfelejtik a gyerekeket* — mellüket a szélnek feszitik. 
Férfi: 
Ha itt tudnál maradni 1 
Asszony: 
A kovácsok, örömükben utcára hordják az égő 
vasat. 
Férfi: 
(az asszony felé nyúl) Velem!! 
Asszony: 
(megfordul) Az utca . . . 
Férfi: 
(megfogja az asszony kezét) Te mindennek 
tudsz örülni. 
Asszony: * 
Mikor a fejek az égig kívánkoznak! 
Férfi: 
És én már csak neked tudok — érted. 
Asszony: 
(megcsókolja) Szeretlek! 
Férfi: 
És mégis másfelé kívánkozol. 
Asszony: 
Nem tudok kiszakadni — én most is érzem, 
hogy valahol a vakok agya elvesztette az istent. 
Most nem tudják, hogy mi alá építsen tornyot az ujjuk. 
Férfi: 
Nem igaz 1 A nap is csak azért van, hogy a te 
karodat fürössze. 
Asszony: 
Hogy mindenki szemébe belecsurogjon. 
Férfi: 
Mit akarsz? Mi már megtaláltuk az életünket. 
Asszony: 
De utána nyújtóznak idegen karok. 
Férfi: 
(kétségbeesve) Mert nem szeretsz. Ha csókolsz 
akkor is másfelé fénylik a szemed. 
Asszony: 
Örülök és a zöld mezők jutnak az eszembe. 
Férfi: 
(fölordit) A mezők — a fehérség!!