Full text: Ma : aktivista művészeti és társadalmi folyóirat (4 (1919), 6)

133 
feléd kezeiket, hogy téged dicsőítsenek. Az egész 
ország munkáját végzi. 
Minden barmok elégedetten legelésznek. A fák 
és füvek zöldéinek, a madarak kaparásznak fészkeik 
ben ülnek és kitárják szárnyaikat, hogy Téged 
hirdessenek. Minden állat lábaira szökell. Minden 
röpül és száll és kiáltoz, ha Te érettük fölkelsz. 
Hajók utaznak föl és alá; minden ut nyitva 
van, mert Te felkelsz. A halak az árban ugrándoz 
nak arcod előtt, mert sugaraid lemérik a tenger 
mélységeit. 
Aki a gyermeket teremted az asszonyban és a 
magot a férfiakban; aki a fiút életben tartod anyjá 
nak testében, aki megnyugtatod őt, hogy ne sírjon: 
Te vagy a Dajka a méhben! 
Aki levegőt ad, hogy minden teremtménye életre 
keljen, amikor az anyatestből világra jön születése 
napján: Te nyitod meg száját és ő beszél; Te terem 
ted azt amire szüksége van. 
És kívánságod szerint Te teremtetted a földet. 
Te egyedül, a rajta levő emberekkel, csordákkal és 
állatokkal. Te teremtetted mindazt, mi a lábán jár, 
ami a magasba próbálkozik és nekiindul. 
Az idegen országokat Syriát és Puntot és 
Egyptomot — mindezeket a helyükre tetted. Gazdag 
sággal ajándékoztad őket és megszabtad életük 
határát. Nyelvük elválasztja őket a beszédben és 
testüket megkülömbözteti színük; Óh Megkülöm- 
böztető! 
Te teremtetted a Nílust a mélyben és ide veze 
ted kedvedre, hogy táplálja az embereket. 
Minden távoli országnak a táplálékot Te adod és 
egy Nílust raktál az égboltra, hogy leáradjon hozzájuk, 
hogy hullámokat verjenek a hegyeken, mint az 
Óceán s megáztassa szántóikat és városaikat. Mily 
szépek is a Te határozataid, Te Ura az örök életnek. 
Az ég Nílusát az idegen népeknek adtad és a 
sivatag vadjainak, amelyek lábon járnak-kelnek; a 
mélységből fakadó Nílust pedig Egyptomnak. 
Te alkottad az évszakokat, hogy teremtményei 
det fenntartsák, a telet, hogy hüseljenek, a nyarat, 
hogy lakmározzanak. Te teremtetted a végtelen 
menyboltot, hogy ragyogj rajta, hogy lásd mindazt, 
amit alkottál, Te egyedül, felszállva az élő Nap 
alakjában, ragyogón, aranyat szórva, eltávolodva és 
visszatérve. 
Te alkottad a földet, azok számára, akik érted 
és belőled indultak a nagyvárosok, falvak, törzsek, 
utak és folyók számára. Mindezek szeme Te feléd 
ünnepel, ha Te, óh Nap a föld felett ragyogsz í 
ÓíEGYPTOMIBÓL FORDÍTOTTA HEVESY FERENC 
AZ APOSTOL PEDIG ÍGY 
ÉNEKELT: 
Oszlopnak akartam magam, melyen szemetek meg- 
fogózhat, 
ha beteljesedik az ige, megfogozhat és partra ver 
gődhet, 
de ne higyjétek, hogy fáj, amiért madárijesztővé 
pántlikáztatok 
főzőkanál nyelvetekkel (mert főzőkanál a nyelvetek 
és más csöbreit kanalazzátok zavarosra) 
hogy profitos erkölcseitek féltett búzatáblája körül 
őrködjék; 
nem fáj, hogy testembe piszkáltok szemetekkel, 
melyet piszkavassá kovácsolt a kajánság 
s hogy jártamban zsebeitek piszkát az enyémbe 
gyömöszölitek, 
és délben sárga garasokkal akarjátok a napot fejem 
ről elriasztani 
este pedig kocsonyásán az agyamra másztok; 
Hogy körbe-táncoltok és üvöltitek: 
Ó morál! Ó művészet! Ó múlt! 
és újságíróitok akarásaim cikkbe sorvasztják. 
Hogy tribünné ordítjátok a morál-éhségem 
és ijesztgető pókláb gesztusokat dobáltok a morálta- 
lanságról; 
nem fáj, hogy aki a holnapon kelyhévé teljesedett fel- 
zsendülő érzéseimben 
ma fojtogató lámpák vöröslésébe zászlóz engem 
(kavics szemem — ó asszimiláló tűz benne! — 
fejem kérdőjel 
és nem kell neki a mindenbe himakarás) 
Ne gondoljátok, 
mert ahol a minden csúcsba szökik, ott állok én! 
És várostokat, mely köré templomokat és iskolákat 
rácsoztatok, 
hogy világgá ne szökjék valami vad akarat, 
ezt sem ezért hagytam el. Valaki előbbre mutatott 
és megindultam és taszigáltam magam az akarat 
egyenesén, 
mert éjfél felé kúszott az idő, a mozdonyok pedig bikák 
és hamar maguk után csőditik a nyugtalan vagonokat. 
A sötét felpukkasztotta a házaitokat és akkor engem 
valami kutya jókedv labdázva táncoltatott az uccán: 
eszembe jutott, hogy ti most mindnyájan 
végig-végig az akolbacsődült házakban 
háton feküsztök és kövér illúziókat álmodtok a ha 
satokra 
mind-mind egysikban mint a farizeusok koporsói 
és nem gondoltok rá, hogy valaki nagyon jót mulat rajta. 
ENDERS ERVIN
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.