Full text: Ma : aktivista művészeti és társadalmi folyóirat (4 (1919), 6)

136 
ÉN 
KETTEN 
Ezernyi cél rántja felkiáltó jeleit elém. 
A földeken Jóságot sokféléznek a torkok. 
A felverekedett karokban a fáklyák 
Tűzre lobbantják bennem a tereket, 
Szemeinkben meghökkenve nyargal az Idő. 
És túl: 
Éjszakákon (hol Sorsok összedübörögnek) 
Hajnalokon (hol felfénylenek az Emberek) 
Látom az én Életemet is piros köntösben 
szeretődni a Mindenséggel. 
LÁNYOK 
Ti vagytok! 
Kik csiklandó vonalakkal felmámorozzátok az utcákat. 
S a szobákban vörös köddé mázoljátok előttem a 
falakat 
S az éjszakák csonka vágyszobrára rásugározzátok 
fénylő arcotok. 
Ti vagytok! 
a sohsem forgó föld, 
melyből Végtelennek termelődnek Életbe. 
Gyümölcs-vérző csókotok megrázza az Idő kalaidosz- 
kopját: 
hogy felszineződjék egy uj Világ. 
Istenek vagytok! 
Kik a Szerelem „Öröm-bánat-halál“ három ivü szivár 
vány kapuján: 
Bibliásodtok 
Az örök-hivők lángfolyós tüztömbjei elé. 
TAVASZ 
Ékesebb arccal köszönget az utcákon 
És súlyosabban lépked a földeken 
Házakban is jobbra ágaskodik 
Tavasz-kedvében az Élet. 
És mégis: 
A forró szelek, sohse érzett ritmusra forralják a vért 
És mégis 
Hempergő drága jókedve az embereknek, félelmes 
búban csöpögtet el minden erőt. 
Pedig most 
Ami ifjú szent sziveinkben nótás-zendülésre feszültek 
már a húrok 
És ettől a Tavasztól várjuk az örök-tavaszok leg- 
áldottabb himnuszát. 
És mégis 
E furcsa tavaszban az Idő nem akarja 
Csodás kezekkel megragadni a jövő pompás ajándék 
vonóját. 
A lelkem .... a lelked. 
Feltépett zsilippek. 
Az Életbe áradt. 
S jelenbe szögzött kivárt perceinket nyaldossák a tüzek 
Vérpiros völgyekre 
Fekete felhőnek szakad a Volt. 
Szórja hamuesőjét 
A kormos tereket mossa az Idő 
Tükörre fényiünk. 
Szétmállunk a Világban 
S az Élet uj cserére buzdítja a Halált. 
Hiszem vagy te hiszed. 
Mert tágranyilt szemeinken a szavak kihajoltak. 
HERCZ GYÖRGY 
A TELJES SZÍNPAD 
DRAMATURGIA HARMADIK RÉSZE 
VII. 
Amint az az eddig elmondottakból is nyilván 
következik, nem szabad a színpadot mozgó és 
mozdulatlan elemekre szétválasztani. Az eleven 
(teljes) színpad mindig egy emberi történés. Élet. 
Mozgás. A dráma önmagában adja a mozgást. A 
drámához adódó tér (a színpad mint keret) mozgási 
problémáját a geometriai (vonal, sik) és festői (szin) 
mozgásproblémákban oldottuk meg. 
A dráma belső mozgását, a hozzá adódó vonal, 
sik és szinmozgás mellett, a beszédben a szó ér 
telmi s a hangformát adó dinamikája, és az emberi 
mozgás tükrözik elénk. 
A színész. 
Az aktor, aki egyrészt megéli és tudatosítja 
magába nemcsak a játszandó alak, hanem mellette 
az egész drámaéletet, s másrészt ezt az életet, érzé 
seinek, akarásainak, az ebből következő cselekvé 
seinek legegyszerűbb tisztaságában és teljességében 
elénk adja a saját életének teljeségén keresztül s a 
saját pillanatnyi életében. 
Mielőtt azonban továbbmennénk, vissza kell 
térnem a drámához, a dráma keletkezéséhez. 
Egy másik helyen (az Aktivisták előadássorozatá 
ban „Színpad és társadalom“ címen) részletesen 
beszéltem arról, hogy a dráma az életöröm akarásá 
nak (egy pluszt akaró hitnek) akcióba nyilvánítása, 
illetve tiszta akcióban való kiélése a dialógus forrná-
	        
Waiting...

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.