Full text: Ma : aktivista művészeti és társadalmi folyóirat (4 (1919), 6)

141 
MŰVÉSZET 
A „MA“-T TÖBB ÍZBEN ÉRT ' 
TÁMADÁSOKRÓL 
A Ma, mint irodalom és művészet és 
a Ma irói, művészei, mint a maguk meg* 
győződését a művészet eszközeivel kiállít 
tások, nyomtatás és előadás utján hirdető 
emberek kritikát érdemelnek. Kritikát a 
művészet, mint legmagasabbrendü szociális 
életmegnyilvánulás szempontjaiból és azom 
túl: kritikát a legjobb értelemben vett 
ember (morális ember) legszélesebb érte* 
lemben vett jóléte szempontjából. 
Ha a Ma fennállása óta ezúttal először, 
hasábjain magát védi és az őt ért tárna* 
dásokra, kigunyoltatásra és a tájékozatta* 
nők bárgyú jóhiszeműségére építő rossz* 
hiszemüségre, úgy mint fennállása óta 
mindig, nem magával a felvilágosultaknak 
csinált művészetével válaszol, teszi ezt épen 
azért, mert nem kritikával, hanem félig 
járatlan félig rosszakaratú sajtóhajszával 
áll szemben és mert, csaknem minden 
eddig létezett kritikai tér megszűntével 
ebben a hajszában minden kritikai szem* 
pont teljes háttérbeszorulását látja. S ami 
dőn ezt teszi, tulajdonképen nem tesz 
mist, minthogy magyarázó Írást ad arról, 
amit fennállása óta nyomtatásban, kiálli* 
tásokon és előadásokon csinált. 
A Ma folyóirat céljának morális és 
művészetbeli tartalma van, amely részek 
elválaszthatatlan egységet képeznek és 
amely egységnek épen az a legelőbbretolt 
plasztikai pontja, hogy együvétartozónak 
ismeri a legtisztább moralitást és a művé* 
szetet. Ebben a törekvésében volt a Ma 
lehetetlen a burzsoatársadalom művésziét* 
lenségében. Hogy morális eszményeit: a 
minden babonától és más lelki kényszer* 
tői megszabadult és megtisztított embert, 
a társadalom horizontjában, mint magasabb 
erkölcsiségben élő egyéniséget elérje: mű* 
vészetet csinál és propagál és pedig olyan 
formájú művészetet, amilyen Írója, a fej* 
lődő ember egyéniségéhez legközelebb 
esik. Ha volt úgy, hogy a — hangsúlyozni 
kell: mindig egy cél felé, a legtisztább 
és legteljesebb ember morális tétele felé 
törekvő egyes művészek művészetének ez 
a megnyilvánulási formája idegen forma* 
elemeket is tartalmazott s igy futurista, 
kubista, expresszionista vagy bármilyen 
»ista« művészet hírébe keveredett; vagy 
ha volt úgy, hogy a legtömörebb, lég* 
kifejezőbb, legszuggesztivebb s egyúttal 
legagresszivebb /orma*eszközök keresése 
közben idegen komlikált művészetek 
disszonáns vagy dekadens formaelemei 
kerültek a Mába: — lehetett ez azért is, 
mert mondanivalójához ép a »futurista«, 
»kubista« vagy »szimultanista« kifejezési 
módot találta legtömörebbnek, legkifeje* 
zőbbnek, legszuggesztivebbnek és ami 
lényegbevágó : legagresszivebbnek. Bíztuk 
és bízzuk a kritikára annak megállapítását, 
hogy van*e a Ma művészei=irói között 
formában, művészetben önálló egyéniség: 
de egyek s együvétartozók vagyunk abban, 
hogy minden művészetünknek célja van: 
a moralitás emelése tömegben, tisztítása 
kvalitásban, mint örökké forradalmas és 
forradalmasító cél. És ennek elérésére va* 
gyünk futuristák is, szimultanisták is, 
expresszionisták is, illetőleg sem futuristák, 
sem expresszionisták, stb. 
így volt ez körülbelül a Ma világ* 
szemléleti tartalmával is. Rövidlátó vagy 
felületes (a riportirók hangjából és bánás* 
módjából ítélve: rövidlátó és rosszhisze* 
müen felületes) észlelés után »lettünk« 
szocialistákká, anarchistákká s minden 
más »istákká«, holott voltunk szocialisták 
csak annyiban, hogy a munkások fórra* 
dalmában láttuk az első nagy lépést: a 
kapitalistává, erkölcsietlenné, embertelenné 
és szellemietlenné aljasodott társadalom 
rendjének a levegőberepitését és a szocia* 
lizmus céljaiban látjuk a társadalom olyan 
gazdasági struktúráját, amely a magasabb* 
rendű, szabad, morális ember felé való 
állandó és forradalmas törekvést lehetővé 
teszi; anarchisták csak annyiban, hogy 
emberietlennek tartjuk az embernek, mint 
egyénnek anyagi vagy szellemi elnyomását, 
történjék az egyéni önkény, osztályelnyo* 
más, nemzetbvallási elnyomás, falanxtere* 
zés vagy épen a biblia utján. Ilyenformán 
vagyunk szocialisták is, anarchisták is, 
illetve sem szocialisták sem anarchisták — 
de valljuk magunkat aktivistáknak, a szó* 
nak olyan értelemben, hogy a forradalmi 
aktivitást tartjuk a legteljesebb életnek. 
Akkor tehát, amikor uj formalehető* 
ségekért bányásztunk, mert a burzsoa* 
impresszionizmus degenerált posványáiban 
minden életakarás megfojtását láttuk és 
mert a szórakoztatás és könyfakasztás olcsó 
hivatása nem volt elég nekünk művészet* 
nek, mert mint művészek is elsősorban 
teljes, morális és szabad emberekké akar* 
tünk lenni — kívül álltunk nemcsak a 
kapitalista osztályon, (amelybe pedig az 
»Ilonka«*féle szentimentalizmus épen bele* 
tartozik), hanem az egész kapitalista társa* 
dalmi rendszeren kívül állottunk, amelybe 
pedig az elnyomott, felvilágosulatlan, müt 
vészetek iránt teljesen indolens proletárság 
is beletartozott. A burzsoagondolkodásu 
intellektussal szemben állottunk a célok 
miatt, a törekvéseinkkel paralell törekvő 
proletariátuson kívül állottunk a tömeg 
intellektusának hiánya miatt. 
Akkor pedig, amikor az uj ember uj 
moráljáért, az u. n. »kollektiv individiu* 
mért«, a társadalom szellemisitéséért, min* 
den kényszer, de főleg minden szellemi 
kényszer alól való mentesítéséért indítót* 
tünk harcos művészetet (és azért művésze= 
tét, mert abban éreztük a magunk egyéni* 
ségének teljesedését) szintén szemben 
állottunk az uralkodó hapitalizmussal, de 
egy táborba tartoztunk a forradalmi 
munkássággal és csak legszélsőbb fórra* 
dalmi törekvéseikkel voltunk szolidárisak, 
mert ezek vittek legnagyobb s a lég* 
biztosabb lökéssel ami célunk felé, amely 
célt az egész intellektus élet törekvésévé 
akarjuk tenni. 
Látható tehát, hogy a szocializmushoz, 
kommunizmushoz, anarchizmushoz lega* 
lább annyi, vagy még több közünk van 
nekünk, akik minden »izmusok« terebélyes 
fáját legvégső gyökerénél, a legtisztább 
értelemben vett emberi jólét pontjánál 
fogva lóbáljuk meg a nagy tömegek felett 
mint azoknak, akik az ágak tetején himbá* 
lóznak vezércikkek és nagy tudományos 
készültséggel koncipiált beszédek alakjában. 
Nem is beszélve a riportozó, nagyrészt 
gerinctelen elemekről, akiknek, ha szán* 
dékaikban volt sok jóakarat is, a munkás* 
ság szocialista törekvéseivel más közössé 
gük se volt, minthogy egyszerre mentek 
a falnak, sőt nem is mindég ugyanannak 
a falnak. 
Felsoroltakból vonjuk le a követke* 
kezőket: 
A »Ma«, amelynek törekvései a miivé* 
szét szféráiban minden osztályiságon vagy 
más kategórián felül a legszélesebb érte* 
lemben véve: általános emberi célokat 
kíván szolgálni s ebbcli törekvése össze 
nem fér azzal, hogy specifikusan proletár*' 
költészetté legyen, aminthogy nem tartotta 
összeférhetőnek a burzsoa társadalomban, 
hogy azzá a zsurmalaszttá alacsonyuljon, 
amely az irodalom és művészet polgári 
korát oly nagyin jellemzi. És amig a 
burzsoa=társadalomban lehetetlenek vol* 
tünk, mert céljainkban voltunk veszedel* 
mesek a hatalomnak, a proletárok orszá* 
gában csak úgy válhatnánk lehetetlenné, 
ha a nagyrésztfelvilágosodatlan, művésziek* 
bői évszázadok óta kizárt, az örökös gaz*
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.