141 
MŰVÉSZET 
A „MA“-T TÖBB ÍZBEN ÉRT ' 
TÁMADÁSOKRÓL 
A Ma, mint irodalom és művészet és 
a Ma irói, művészei, mint a maguk meg* 
győződését a művészet eszközeivel kiállít 
tások, nyomtatás és előadás utján hirdető 
emberek kritikát érdemelnek. Kritikát a 
művészet, mint legmagasabbrendü szociális 
életmegnyilvánulás szempontjaiból és azom 
túl: kritikát a legjobb értelemben vett 
ember (morális ember) legszélesebb érte* 
lemben vett jóléte szempontjából. 
Ha a Ma fennállása óta ezúttal először, 
hasábjain magát védi és az őt ért tárna* 
dásokra, kigunyoltatásra és a tájékozatta* 
nők bárgyú jóhiszeműségére építő rossz* 
hiszemüségre, úgy mint fennállása óta 
mindig, nem magával a felvilágosultaknak 
csinált művészetével válaszol, teszi ezt épen 
azért, mert nem kritikával, hanem félig 
járatlan félig rosszakaratú sajtóhajszával 
áll szemben és mert, csaknem minden 
eddig létezett kritikai tér megszűntével 
ebben a hajszában minden kritikai szem* 
pont teljes háttérbeszorulását látja. S ami 
dőn ezt teszi, tulajdonképen nem tesz 
mist, minthogy magyarázó Írást ad arról, 
amit fennállása óta nyomtatásban, kiálli* 
tásokon és előadásokon csinált. 
A Ma folyóirat céljának morális és 
művészetbeli tartalma van, amely részek 
elválaszthatatlan egységet képeznek és 
amely egységnek épen az a legelőbbretolt 
plasztikai pontja, hogy együvétartozónak 
ismeri a legtisztább moralitást és a művé* 
szetet. Ebben a törekvésében volt a Ma 
lehetetlen a burzsoatársadalom művésziét* 
lenségében. Hogy morális eszményeit: a 
minden babonától és más lelki kényszer* 
tői megszabadult és megtisztított embert, 
a társadalom horizontjában, mint magasabb 
erkölcsiségben élő egyéniséget elérje: mű* 
vészetet csinál és propagál és pedig olyan 
formájú művészetet, amilyen Írója, a fej* 
lődő ember egyéniségéhez legközelebb 
esik. Ha volt úgy, hogy a — hangsúlyozni 
kell: mindig egy cél felé, a legtisztább 
és legteljesebb ember morális tétele felé 
törekvő egyes művészek művészetének ez 
a megnyilvánulási formája idegen forma* 
elemeket is tartalmazott s igy futurista, 
kubista, expresszionista vagy bármilyen 
»ista« művészet hírébe keveredett; vagy 
ha volt úgy, hogy a legtömörebb, lég* 
kifejezőbb, legszuggesztivebb s egyúttal 
legagresszivebb /orma*eszközök keresése 
közben idegen komlikált művészetek 
disszonáns vagy dekadens formaelemei 
kerültek a Mába: — lehetett ez azért is, 
mert mondanivalójához ép a »futurista«, 
»kubista« vagy »szimultanista« kifejezési 
módot találta legtömörebbnek, legkifeje* 
zőbbnek, legszuggesztivebbnek és ami 
lényegbevágó : legagresszivebbnek. Bíztuk 
és bízzuk a kritikára annak megállapítását, 
hogy van*e a Ma művészei=irói között 
formában, művészetben önálló egyéniség: 
de egyek s együvétartozók vagyunk abban, 
hogy minden művészetünknek célja van: 
a moralitás emelése tömegben, tisztítása 
kvalitásban, mint örökké forradalmas és 
forradalmasító cél. És ennek elérésére va* 
gyünk futuristák is, szimultanisták is, 
expresszionisták is, illetőleg sem futuristák, 
sem expresszionisták, stb. 
így volt ez körülbelül a Ma világ* 
szemléleti tartalmával is. Rövidlátó vagy 
felületes (a riportirók hangjából és bánás* 
módjából ítélve: rövidlátó és rosszhisze* 
müen felületes) észlelés után »lettünk« 
szocialistákká, anarchistákká s minden 
más »istákká«, holott voltunk szocialisták 
csak annyiban, hogy a munkások fórra* 
dalmában láttuk az első nagy lépést: a 
kapitalistává, erkölcsietlenné, embertelenné 
és szellemietlenné aljasodott társadalom 
rendjének a levegőberepitését és a szocia* 
lizmus céljaiban látjuk a társadalom olyan 
gazdasági struktúráját, amely a magasabb* 
rendű, szabad, morális ember felé való 
állandó és forradalmas törekvést lehetővé 
teszi; anarchisták csak annyiban, hogy 
emberietlennek tartjuk az embernek, mint 
egyénnek anyagi vagy szellemi elnyomását, 
történjék az egyéni önkény, osztályelnyo* 
más, nemzetbvallási elnyomás, falanxtere* 
zés vagy épen a biblia utján. Ilyenformán 
vagyunk szocialisták is, anarchisták is, 
illetve sem szocialisták sem anarchisták — 
de valljuk magunkat aktivistáknak, a szó* 
nak olyan értelemben, hogy a forradalmi 
aktivitást tartjuk a legteljesebb életnek. 
Akkor tehát, amikor uj formalehető* 
ségekért bányásztunk, mert a burzsoa* 
impresszionizmus degenerált posványáiban 
minden életakarás megfojtását láttuk és 
mert a szórakoztatás és könyfakasztás olcsó 
hivatása nem volt elég nekünk művészet* 
nek, mert mint művészek is elsősorban 
teljes, morális és szabad emberekké akar* 
tünk lenni — kívül álltunk nemcsak a 
kapitalista osztályon, (amelybe pedig az 
»Ilonka«*féle szentimentalizmus épen bele* 
tartozik), hanem az egész kapitalista társa* 
dalmi rendszeren kívül állottunk, amelybe 
pedig az elnyomott, felvilágosulatlan, müt 
vészetek iránt teljesen indolens proletárság 
is beletartozott. A burzsoagondolkodásu 
intellektussal szemben állottunk a célok 
miatt, a törekvéseinkkel paralell törekvő 
proletariátuson kívül állottunk a tömeg 
intellektusának hiánya miatt. 
Akkor pedig, amikor az uj ember uj 
moráljáért, az u. n. »kollektiv individiu* 
mért«, a társadalom szellemisitéséért, min* 
den kényszer, de főleg minden szellemi 
kényszer alól való mentesítéséért indítót* 
tünk harcos művészetet (és azért művésze= 
tét, mert abban éreztük a magunk egyéni* 
ségének teljesedését) szintén szemben 
állottunk az uralkodó hapitalizmussal, de 
egy táborba tartoztunk a forradalmi 
munkássággal és csak legszélsőbb fórra* 
dalmi törekvéseikkel voltunk szolidárisak, 
mert ezek vittek legnagyobb s a lég* 
biztosabb lökéssel ami célunk felé, amely 
célt az egész intellektus élet törekvésévé 
akarjuk tenni. 
Látható tehát, hogy a szocializmushoz, 
kommunizmushoz, anarchizmushoz lega* 
lább annyi, vagy még több közünk van 
nekünk, akik minden »izmusok« terebélyes 
fáját legvégső gyökerénél, a legtisztább 
értelemben vett emberi jólét pontjánál 
fogva lóbáljuk meg a nagy tömegek felett 
mint azoknak, akik az ágak tetején himbá* 
lóznak vezércikkek és nagy tudományos 
készültséggel koncipiált beszédek alakjában. 
Nem is beszélve a riportozó, nagyrészt 
gerinctelen elemekről, akiknek, ha szán* 
dékaikban volt sok jóakarat is, a munkás* 
ság szocialista törekvéseivel más közössé 
gük se volt, minthogy egyszerre mentek 
a falnak, sőt nem is mindég ugyanannak 
a falnak. 
Felsoroltakból vonjuk le a követke* 
kezőket: 
A »Ma«, amelynek törekvései a miivé* 
szét szféráiban minden osztályiságon vagy 
más kategórián felül a legszélesebb érte* 
lemben véve: általános emberi célokat 
kíván szolgálni s ebbcli törekvése össze 
nem fér azzal, hogy specifikusan proletár*' 
költészetté legyen, aminthogy nem tartotta 
összeférhetőnek a burzsoa társadalomban, 
hogy azzá a zsurmalaszttá alacsonyuljon, 
amely az irodalom és művészet polgári 
korát oly nagyin jellemzi. És amig a 
burzsoa=társadalomban lehetetlenek vol* 
tünk, mert céljainkban voltunk veszedel* 
mesek a hatalomnak, a proletárok orszá* 
gában csak úgy válhatnánk lehetetlenné, 
ha a nagyrésztfelvilágosodatlan, művésziek* 
bői évszázadok óta kizárt, az örökös gaz*