112
mely alatt a zavartalan békés, együttműködés értendő.
Együttműködés kizsákmányoló és kizsákmányolt kö
zött. Egyik osztály zavartalan uralma a másik fölött,
a másik morális lenyügözésén át, elhitetve vele, hogy
a közrend a proletáriátus hivatottságának és érettsé
gének megérzékitője.
Tehát rend ! hogy zavartalanul, mennél kevesebb
költséggel follyon a kizsákmányolás.
Rend! Hogy semmi se zökkenjen ki a régi
kerékvágásból.
Rend! hogy a felbomló „rend“ káoszából ne
dobhassa életté magát, az uj élet, mely szükség
szerűen már kevésbbé fog a „rend“ állandó határai
közt elhelyezkedni.
Tisztesség ?
Vagyis osztály tisztességtelenség.
A ne ölj, ne lopj, ne csalj maszlagja a nép
között, hogy mindezek már a legalsó iskoláktól kezdve,
tehát dogmává kövesülten eleve megakadályozzák a
tömegek ráeszmélését a való helyzetre. Mert a kapi
talista társadalom csődjét épen az jelenti, hogy már
senki sem akar a meglopott, a megcsalt, a legyilkolt
helyén az aszkézis maximumától kábultan meggebedni.
A felbomlás, a tömeglélekbe lopott kapitalista
morál szétzüllése: az anarchia.
Ennek a „züllésnek** okos neutralizálása: a
tisztesség, a becsület, a rendes ember — tehát a jó
ember struktúrája, mely készen vár minden újszülöt
tet, hogy abba belenyomorittassék.
És hiába, amig a kapitalista rendben, a felsza
badulni akaró proletáriátust saját pártjaik arra tanit-
ják, (jelenleg az összes szociálpotriaták) hogy tisztes
ségesek legyenek, tehát sokat és jól dolgozzanak,
tiszteljék a kizsákmányolás rendjét, a csendőrt és a
vénasszonyok 70 esztendejét, addig minden megtör
tént ahhoz, hogy az osztályharc leszereltessék, az
anarchikus erők elnyomassanak.
A becsület társaimmal szemben nem becsület,
hanem szolidaritás, érdekközösség, nem morálon,
hanem praktikus felismerésen nyugszik.
És épen ezt a praktikus felismerést sikkasztja el
a morál isteniesen misztikus kitapogathatatlansága.
S mert a proletáriátussal minden szociálpatriota nép-
felvilágositás dacára sem lehet már elhitetni, hogy
őt elsőrangú érdekek kötik a kizsákmányoló terme
lési rendhez — kellett tehát közvetett eszközöket
találni, amellyel félrenarkotizálhatták a tömegeket.
Ez a kapitalista társadalomra vonatkoztatott
közrend, tisztességes józan munkás, a a nem
lelkiismeretlen pártegységbontó kiebrudalt vagy
szalmafejü diák, nagyszent morális jelszavaiban
mégis történt.
Ami nem történt meg, a lopás, gyilkolás, im-
praktikus rombolás, az a pszichológia magyarázása.
Ami nem történt meg: a mindenároni konzekvencia
hazugság-vermének átpillérezése a munka erénnyé
sakálkodásának leegyszerűsítésre, a családi és min
den társadalmi rohadtság eltakarításának munkája
annak okára ennyit:
Közvetlen lopás, gyilkolás, rombolás, csak az
abnormális, kultúrálatlan tömegek eszköze vagy kü
lön csak szituációokozta reflex. Mert a lopás, a
gyilkolás, a rombolás a kulturált észben és indula
tokban normális sőt zseniális kapitalizmusnál nem
közvetlen, hanem intézményesen szervezett: úgy
hívják Állam.
Intézményesen szervezett, intézményesen ma
gyarázott és elkendőzött, intézményesen és ezerszer
rehabilitált.
Most a szociálpatrioták által.
És jól értsük meg az állam nem politikai szerv,
az állam a mindenkori gazdasági struktúráknak a
kifejezője: az állam mint Marx és Lenin mondja az
osztályellentétek terméke és lehordója. A politikai
„hatalom“ semmi egyéb, mint a termelési rend fö
lötti hatalom bírás végzetes illúziója.
Az állam az intézményesen szervezett kapitalista-
feudalista terror, az öntudatlan, tehát kultúrálatlan
tömeg erején, az öntudatos tömeg ellen.
Az állam gazdasági és lelki struktúráknak nem
csak kifejezője, de konzerválja és igy az ehhez
szükséges ideológiák forrása is.
Minden hatalom megtermi a maga ideológiáját,
szóval amit általában kultúrának neveznek.
Tehát az állam — mint a kapitalista termelési
rend intézményes kifejezője — a kultúra forrása is.
Hogyan ?
Az ember él.
Társadalomban.
A társadalom él az államban.
Az ember él az államban.
Az ember iskolába jár, dolgozni jár, megnősül,
gyereket szül, nem szül gyereket, utazik, nem utazik,
adót fizet, nem fizet adót, istenkáromló, vagy isten
hivő, bebörtönzött, vagy be nem börtönzött — az
állammal találkozik minden utca sarkon.
Az állam él az emberben. Átörökölhető, mint
terheltség: mint feltétlen terheltség, mert fix.
Az állam tehát egészen közelről meghatározója
a kultúrának: mint kapottság.
Ketrec, amelybe beleszorul az elrontott szem.
Ketrec, amelyben végül is megnyugszik és épít
kezni kezd az elgondolás: úgy ahogy tud.
De nem csak ketrec, tehát aktív. Belekönyö
köl az életedbe az apádon és anyádon át, az isko-