Full text: Ma : aktivista művészeti és társadalmi folyóirat (4 (1919), 6)

112 
mely alatt a zavartalan békés, együttműködés értendő. 
Együttműködés kizsákmányoló és kizsákmányolt kö 
zött. Egyik osztály zavartalan uralma a másik fölött, 
a másik morális lenyügözésén át, elhitetve vele, hogy 
a közrend a proletáriátus hivatottságának és érettsé 
gének megérzékitője. 
Tehát rend ! hogy zavartalanul, mennél kevesebb 
költséggel follyon a kizsákmányolás. 
Rend! Hogy semmi se zökkenjen ki a régi 
kerékvágásból. 
Rend! hogy a felbomló „rend“ káoszából ne 
dobhassa életté magát, az uj élet, mely szükség 
szerűen már kevésbbé fog a „rend“ állandó határai 
közt elhelyezkedni. 
Tisztesség ? 
Vagyis osztály tisztességtelenség. 
A ne ölj, ne lopj, ne csalj maszlagja a nép 
között, hogy mindezek már a legalsó iskoláktól kezdve, 
tehát dogmává kövesülten eleve megakadályozzák a 
tömegek ráeszmélését a való helyzetre. Mert a kapi 
talista társadalom csődjét épen az jelenti, hogy már 
senki sem akar a meglopott, a megcsalt, a legyilkolt 
helyén az aszkézis maximumától kábultan meggebedni. 
A felbomlás, a tömeglélekbe lopott kapitalista 
morál szétzüllése: az anarchia. 
Ennek a „züllésnek** okos neutralizálása: a 
tisztesség, a becsület, a rendes ember — tehát a jó 
ember struktúrája, mely készen vár minden újszülöt 
tet, hogy abba belenyomorittassék. 
És hiába, amig a kapitalista rendben, a felsza 
badulni akaró proletáriátust saját pártjaik arra tanit- 
ják, (jelenleg az összes szociálpotriaták) hogy tisztes 
ségesek legyenek, tehát sokat és jól dolgozzanak, 
tiszteljék a kizsákmányolás rendjét, a csendőrt és a 
vénasszonyok 70 esztendejét, addig minden megtör 
tént ahhoz, hogy az osztályharc leszereltessék, az 
anarchikus erők elnyomassanak. 
A becsület társaimmal szemben nem becsület, 
hanem szolidaritás, érdekközösség, nem morálon, 
hanem praktikus felismerésen nyugszik. 
És épen ezt a praktikus felismerést sikkasztja el 
a morál isteniesen misztikus kitapogathatatlansága. 
S mert a proletáriátussal minden szociálpatriota nép- 
felvilágositás dacára sem lehet már elhitetni, hogy 
őt elsőrangú érdekek kötik a kizsákmányoló terme 
lési rendhez — kellett tehát közvetett eszközöket 
találni, amellyel félrenarkotizálhatták a tömegeket. 
Ez a kapitalista társadalomra vonatkoztatott 
közrend, tisztességes józan munkás, a a nem 
lelkiismeretlen pártegységbontó kiebrudalt vagy 
szalmafejü diák, nagyszent morális jelszavaiban 
mégis történt. 
Ami nem történt meg, a lopás, gyilkolás, im- 
praktikus rombolás, az a pszichológia magyarázása. 
Ami nem történt meg: a mindenároni konzekvencia 
hazugság-vermének átpillérezése a munka erénnyé 
sakálkodásának leegyszerűsítésre, a családi és min 
den társadalmi rohadtság eltakarításának munkája 
annak okára ennyit: 
Közvetlen lopás, gyilkolás, rombolás, csak az 
abnormális, kultúrálatlan tömegek eszköze vagy kü 
lön csak szituációokozta reflex. Mert a lopás, a 
gyilkolás, a rombolás a kulturált észben és indula 
tokban normális sőt zseniális kapitalizmusnál nem 
közvetlen, hanem intézményesen szervezett: úgy 
hívják Állam. 
Intézményesen szervezett, intézményesen ma 
gyarázott és elkendőzött, intézményesen és ezerszer 
rehabilitált. 
Most a szociálpatrioták által. 
És jól értsük meg az állam nem politikai szerv, 
az állam a mindenkori gazdasági struktúráknak a 
kifejezője: az állam mint Marx és Lenin mondja az 
osztályellentétek terméke és lehordója. A politikai 
„hatalom“ semmi egyéb, mint a termelési rend fö 
lötti hatalom bírás végzetes illúziója. 
Az állam az intézményesen szervezett kapitalista- 
feudalista terror, az öntudatlan, tehát kultúrálatlan 
tömeg erején, az öntudatos tömeg ellen. 
Az állam gazdasági és lelki struktúráknak nem 
csak kifejezője, de konzerválja és igy az ehhez 
szükséges ideológiák forrása is. 
Minden hatalom megtermi a maga ideológiáját, 
szóval amit általában kultúrának neveznek. 
Tehát az állam — mint a kapitalista termelési 
rend intézményes kifejezője — a kultúra forrása is. 
Hogyan ? 
Az ember él. 
Társadalomban. 
A társadalom él az államban. 
Az ember él az államban. 
Az ember iskolába jár, dolgozni jár, megnősül, 
gyereket szül, nem szül gyereket, utazik, nem utazik, 
adót fizet, nem fizet adót, istenkáromló, vagy isten 
hivő, bebörtönzött, vagy be nem börtönzött — az 
állammal találkozik minden utca sarkon. 
Az állam él az emberben. Átörökölhető, mint 
terheltség: mint feltétlen terheltség, mert fix. 
Az állam tehát egészen közelről meghatározója 
a kultúrának: mint kapottság. 
Ketrec, amelybe beleszorul az elrontott szem. 
Ketrec, amelyben végül is megnyugszik és épít 
kezni kezd az elgondolás: úgy ahogy tud. 
De nem csak ketrec, tehát aktív. Belekönyö 
köl az életedbe az apádon és anyádon át, az isko-
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.